Április 21-én az Európai Unió Bírósága precedensértékű ítéletben marasztalta el Magyarországot a 2021. június 15‑én elfogadott, "a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény" kapcsán (C‑769/22. sz. ügy). A törvény címe eleve megtévesztő, mert gyermekek védelméről, és a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről szól, de - ahogy a Válasz Online cikkében is megállapításra kerül - "a tartalma alapján inkább homofób törvény lett". 

Az ügy súlyosságát mutatja, hogy - a kötelezettségszegési eljárást indító - Európai Bizottság mellett 16 tagállam (Belgium, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Ausztria, Portugália, Szlovénia, Finnország és Svédország), valamint az Európai Parlament is beavatkozott a Bizottság oldalán, továbbá a Bíróság teljes ülése járt el. 

Az ügy kiemelt jelentőségét adja az is, hogy a Bíróság első alkalommal állapította meg az Unió alapjául szolgáló, valamennyi tagállamban közös értékeket meghatározó EUSZ (Európai Unióról szóló Szerződés) 2. cikk különálló megsértését. 

1. Előzmények 

Az Európai Bizottság 2022. december 19-én az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be Magyarország ellen az Európai Unió Bíróságához. A kereset tárgya a magyar Országgyűlés által 2021. június 15-én elfogadott, „a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény" (módosító törvény) volt.

A módosító törvény a „gyermekvédelem" címén számos jogszabályt módosított – többek között a gyermekvédelmi törvényt, a reklámtörvényt, a médiatörvényt, a köznevelési törvényt és a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvényt. Az érintett rendelkezések megtiltották az olyan tartalmak, reklámok, médiaszolgáltatások vagy oktatási programok kiskorúak számára történő hozzáférhetővé tételét, amelyek „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását vagy a homoszexualitást népszerűsíti vagy jeleníti meg". A lineáris médiaszolgáltatóknak az ilyen tartalmú műsorszámokat kizárólag 22:00 és 5:00 óra között lehetett közzétenniük. A törvény emellett módosította a bűnügyi nyilvántartáshoz való hozzáférés szabályait is.

A Bizottság - a törvény elfogadása után gyorsan reagálva - 2021. július 15-én indította meg a kötelezettségszegési eljárást, majd 2021. december 2-án indokolással ellátott véleményt adott ki. Miután Magyarország válaszát nem tartotta kielégítőnek, az ügyet a Bíróság elé terjesztette. 

2. Megsértett uniós szabályok

A Bíróság az alábbi uniós jogforrások megsértését állapította meg:

• 2000/31/EK irányelv (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv), 3. cikk (2) bekezdés: az információs társadalommal összefüggő, más tagállamból származó szolgáltatások korlátozása.
• 2006/123/EK irányelv (szolgáltatási irányelv), 16. és 19. cikkek: a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása.
• EUMSZ 56. cikk: a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása.
• 2010/13/EU irányelv (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv), 6a. cikk (1) bekezdés, 9. cikk (1) bek. c) pont ii. alpont, 2. cikk és 3. cikk (1) bekezdés: a médiatörvény rendelkezéseinek módosításai által.
• Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 1. cikk (emberi méltóság), 7. cikk (magán- és családi élet tiszteletben tartása), 11. cikk (véleménynyilvánítás szabadsága) és 21. cikk (megkülönböztetés tilalma).
• EUSZ 2. cikk: az Unió alapértékeinek (emberi méltóság, egyenlőség, emberi jogok tiszteletben tartása, megkülönböztetés tilalma, pluralizmus) megsértése az összes fenti jogszabálymódosítás elfogadásával.
• 2016/679 rendelet (GDPR), 10. cikk és az Alapjogi Charta 8. cikk (2) bekezdés: a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény 67. § (1) bekezdésének módosítása nem biztosított megfelelő garanciákat a büntetőjogi adatok kezeléséhez.

3. Legfontosabb megállapítások

A Bíróság az alábbi kulcsfontosságú jogi megállapításokat tette:

• Hátrányos megkülönböztetés: A vitatott rendelkezések a Charta 21. cikkének (1) bekezdése által tiltott, nemen és szexuális irányultságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek, mivel a nem ciszgender vagy nem heteroszexuális személyek, illetve az általuk folytatott életmód megjelenítésének megszűnéséhez vezetnek. Ez a hátrányos megkülönböztetés nem igazolható a Charta 24. cikkének (2) bekezdése és 14. cikkének (3) bekezdése (gyermekek védelme) alapján (ítélet, 95-96. pontok).
• Az EUSZ 2. cikk önálló megsértése: A Bíróság első alkalommal állapított meg önállóan EUSZ 2. cikk szerinti kötelezettségszegést kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban. Kimondta, hogy az EUSZ 2. cikk "nem egyszerűen politikai iránymutatások vagy szándékok kinyilvánítása, hanem olyan értékek összefoglalása, amelyek az Unió mint közös jogrend identitásának részét képezik, és arra kötelezi a tagállamokat, hogy fenntartsák és érvényesítsék azokat" (ítélet, 525. pont). Az EUSZ 2. cikkben rögzített értékek "önmagukban jogilag kötelező jellegűek" (ítélet, 536. pont). A Bíróság azt is leszögezte, hogy az EUSZ 7. cikk szerinti eljárás nem az egyetlen eszköz ezen értékek védelmére; az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás keretében is megállapítható azok megsértése (ítélet, 540. pont).
• Az EUSZ 2. cikk megsértésének küszöbértéke: A kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében az EUSZ 2. cikk megsértése csak "tagállamok közös értékének, illetve értékeinek nyilvánvaló és különösen súlyos megsértése esetén" esetén állapítható meg (ítélet, 551. pont). A módosító törvény "nyilvánvalóan és különösen súlyosan sérti a nem ciszgender vagy nem heteroszexuális személyek jogait", és "ellentétes az Unió – mint a pluralizmus társadalmában érvényesülő közös jogrend – saját identitásával" (ítélet, 556. pont).
• Megbélyegzés és marginalizáció: A Bíróság megállapította, hogy a vitatott rendelkezések az érintett társadalmi csoport – mint "a sokszínű és pluralista társadalom szerves részét" képező személyek – megbélyegzését és marginalizációját eredményezik (ítélet 487. pont és következők), "a csoport társadalmi „láthatatlanságának" kiváltásával (ítélet, 489. pont).
• A GDPR megsértése: A bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény 67. § (1) bekezdésének d) pontja nem felel meg a GDPR 10. cikkében foglalt követelményeknek, mivel a "jogosult" fogalmát sem a törvény, sem a Polgári Törvénykönyv nem határozza meg "kellően körülhatárolt módon" (ítélet, 609. pont). Az adatokhoz való hozzáférés anyagi jogi feltételei sem kellően pontosak: a bűnügyi nyilvántartási adatokhoz való hozzáférés szükségességének értékelését "egyszerű nyilatkozat útján kizárólag a hozzáférést kérelmezőre" bízza, az illetékes hatóság helyett (ítélet, 616. pont).

4. Magyarország teendői az ítélet alapján 

A Bíróság Magyarországot valamennyi kereseti pontban pervesztessé nyilvánította és kötelezte a Bizottság költségeinek viselésére. Magyarországnak az alábbi konkrét lépéseket kell megtennie:

• Jogszabály-módosítások hatályon kívül helyezése vagy módosítása: A gyermekvédelmi törvény 6/A. §-ának, a reklámtörvény 8. § (1a) bekezdésének, a médiatörvény 9. § (6) bekezdésének, 32. § (4a) bekezdésének, 179. § (2) bekezdésének, a köznevelési törvény 9. § (12) bekezdésének, valamint a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény 67. § (1) bekezdése d) pontjának az uniós joggal összhangba hozatala, illetve hatályon kívül helyezése. (Ezen lépések megtétele a befagyasztott források felszabadítása kapcsán is szükségesnek látszik. Lásd erről az alábbi 5. pontot is.)
• A bűnügyi nyilvántartáshoz való hozzáférés garanciáinak megerősítése: A hozzáférésre jogosultak körének egyértelmű és pontos meghatározása, valamint az arányossági követelményeknek megfelelő eljárási garanciák (hatósági felügyelet) bevezetése a GDPR 10. cikkével és a Charta 8. cikk (2) bekezdésével összhangban.
• Végrehajtás: Amennyiben Magyarország nem tesz eleget az ítéletnek, a Bizottság az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján ismételten a Bírósághoz fordulhat, amely átalányösszeget vagy kényszerítő bírságot szabhat ki.

5. Lehetséges hatások és következmények

Az ítélet számos nagyon fontos következménnyel jár: 

• Precedensértékű döntés: A Bíróság első alkalommal állapította meg önálló jogalapként az EUSZ 2. cikk megsértését kötelezettségszegési eljárásban. Ezzel a Bíróság megerősítette, hogy az Unió alapértékei jogilag kikényszeríthetők, és a Bíróságnak az EUMSZ 258. cikk keretében is hatásköre van azok védelmére. Ez az értelmezés megerősíti a Bizottság szerepét a jogállamiság és az EU alapértékeinek érvényesítése kapcsán.
• Adatvédelmi és megfelelési vonatkozások: Az ítélet egy fontos támpontokat ad a bűnügyi adatokhoz való hozzáférés nemzeti szabályozása terén. A Bíróság megerősítette, hogy a bűnügyi adatokhoz való hozzáférés "egyértelmű és pontos szabályokat" követel (ítélet 608-609. pontok), a jogosultak körének pontos meghatározásával és hatósági felügyelettel, a hozzáférés szükségességének értékelése nem bízható pusztán a kérelmező önbevallására (ítélet, 617. pont). Ez a megállapítás miden tagállam számára iránymutató lehet a bűnügyi nyilvántartásokhoz való hozzáférési szabályok kialakítása szempontjából.
• Gyakorlati következmények a belső piac működése kapcsán: A döntés közvetlenül érinti a magyar médiapiacot, a reklámszektort és az oktatási szolgáltatásokat, amelyekben a korlátozó rendelkezések visszavonásáig jogbizonytalanság állhat fenn. Más tagállamokból származó, elektronikus kereskedelmi és audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára az ítélet megerősíti - a belső piac szempontjából alapvető fontosságú - származási ország elvét és a belső piaci szolgáltatásnyújtás szabadságát (lásd pl. ítélet 373. pont).
• Gyakorlati következmények Magyarországon: Amint azt az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság és a Magyar Helsinki Bizottság sajtóközleménye kiemeli, "a bíróság ítélete azt jelenti, hogy véget kell vetni a homofób és transzfób cenzúrának a nyilvánosságban, a fóliázásnak a könyvesboltokban és a mai döntés alapján a 2025-ben elfogadott önkényes „Pride-tilalom” sem maradhat."
• Uniós források befagyasztása: Az ítélet különös jelentőséget nyer a magyar politikai változások tükrében, figyelemmel arra is, hogy az új kormányzat prioritásként kezeli a befagyasztott uniós pénzek hazahozatalát, amelyek tekintetében a jogállamisági kritériumoknak való megfelelés kulcsfontosságú. A befagyasztás okai között szerepel az Alapjogi Chartában szereplő jogok nem megfelelő biztosítása, amelynek fontos részét képezik a jelen ítéletben megállapított jogsértések.