Az ún. "ügynökakták" megnyitása az első intézkedések között szerepel a Tisza Párt választási programjában (lásd 10.o.), illetve Ruff Bálint a Miniszterelnökség vezetésére felkért miniszter - felkérése utáni első, a Válasz Online-nak adott interjújában - az egyik első feladataként említette, hogy "a lehető leghamarabb nyilvánosságra hozzuk az ügynökaktákat, a lehető legkevesebb nemzetbiztonsági érdekre hivatkozó kitakarással". Április 28-án pedig Magyar Péter, leendő miniszterelnök egy rövid Facebook-posztban foglalkozott a témával: "Az ügynökakták és a hírhedt mágnesszalagok titkosításának teljes feloldásáról és nyilvánosságra hozataláról egyeztettem Cseh Gergő Bendegúzzal, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatójával. Az 1956-os forradalom 70. évfordulója előtt egy nappal, október 22-én teljesítjük a rendszerváltás egyik legfontosabb ígéretét: nyilvánosságra hozzuk és kereshetővé tesszük a meglévő iratanyagot."

Az 1989/90-es rendszerváltás egyik nagyon fontos hiányosságaként szokták emlegetni, hogy a múlttal való szembenézés nem vagy legalábbis nem kellő mértékben történt meg, amely a mai napig érezteti hatását. Éppen ezért is üdvözlendő e téma kiemelt kormányzati kezelése. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a téma kapcsán számos politikai, jogi, adatvédelmi, technikai és etikai kérdés is felmerül, amelyekkel kapcsolatban még kevés konkrétum áll a rendelkezésünkre. Az idő pedig sürget, főleg, hogy a meglévő iratanyag nyilvánosságra hozatalának és kereshetővé tételének határidejeként idén október 22-e került meghatározásra.

Az alábbiakban néhány kérdés és válasz mentén röviden áttekintem az "ügynökakták" tervezett nyilvánosságra hozatala és kereshetővé tétele körüli főbb kérdéseket, kihívásokat, rendezendő jogi és egyéb szempontokat. Az alábbi írás természetesen semmilyen tekintetben nem törekszik teljességre, inkább az a célja, hogy felvillantsa a téma összetettségét, érzékenységét és a teendők sokaságát. 

1. Mik azok az "ügynökakták"? 

Az egyik első kérdés, amit tisztázni kell, hogy egyáltalán milyen iratok nyilvánosságra hozataláról lehet szó, mit takarhat az "ügynökakta" kifejezés.

Az "ügynökakták" nem egy egzakt fogalom, sokkal inkább egy gyűjtőfogalomról van szó, amely a kommunista diktatúra állambiztonsági szerveinek működéséhez kapcsolódó iratokat jelent, beleértve a titkos megfigyelésekről és beszervezett hálózati személyekről szóló dokumentumokat.   

A rendszerváltás előtti állambiztonsági iratanyag körének meghatározása kapcsán a legbiztosabb kiindulópontot az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény (Ásztltv.) 1. § (1) bekezdése jelenti, amely meghatározza, hogy a törvény hatálya mely iratokra és adatokra terjed ki.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára ("ÁBTL" vagy "Levéltár") kezelésében vannak tehát - többek között - az 1944. december 21. és 1990. február 14. között keletkezett, az állambiztonsági tevékenységet végző magyar állami szervek működésével összefüggő iratok. Jól látható, hogy elég szerteágazó iratanyagról van szó. 

Az irat- és adatállomány számos kategóriát felölel, amelyek között szerepelnek az ún. hálózati személyekre* vonatkozó iratok is, így például:  

• Beszervezési dossziék (B-dossziék): a hálózati személyek beszervezésének dokumentumai,
• Munkadossziék (M-dossziék): az operatív munka során készült jelentések,
• Nyilvántartó kartonok (6-os kartonok): az állambiztonság hálózati személyeinek nyilvántartási adatlapjai,
• Mágnesszalagok.** 

*Hálózati személy az Ásztltv. alapján: az a személy, aki az Ásztltv. hatálya alá tartozó iratokat keletkeztető szervezetek számára titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy ilyen tevékenységért előnyben részesült. (A "hálózati személy" törvényi fogalma kapcsán megfogalmazott kritika kapcsán lásd az alábbi 7. pontot.)

(**A mágnesszalagok kapcsán lásd az alábbi 2. pontot.)

A Levéltár iratainak mennyisége 2023. december 31-én 4611,87 iratfolyóméter volt.

2. Mik azok a mágnesszalagok és mit tartalmaznak? 

Az ÁBTL honlapján elérhető információk alapján, "1990 januárjában három állambiztonsági vonatkozású adattárat (G-, H-, K-adattár) mentettek ki korabeli számítógépes adathordozókra, vagyis mágnesszalagokra, ezeket egészen 2017-ig a Nemzetbiztonsági Hivatal, illetve jogutódja, az Alkotmányvédelmi Hivatal őrizte, ekkor kerültek a Levéltárba."

3. Mennyi irat semmisült meg korábban? 

Természetesen az állambiztonsági iratok tekintetében is alkalmaztak selejtezést (az erre vonatkozó utasításoknak megfelelően), de egyes időszakokban az iratanyag jelentősebb része is megsemmisülhetett valamely váratlan esemény következtében.

Ez történt például 1956-ban, amikor "1956. október-novemberében az állambiztonsági szervek iratanyagának jelentős mennyisége semmisült meg, tűnt el vagy került illetéktelen kezekbe (állambiztonsági kifejezéssel élve „dekonspirálódott”)" (lásd Baráth Magdolna: Az állambiztonsági iratok selejtezése, megsemmisítése, in: Trezor 3. Az átmenet évkönyve (Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára évkönyve) 2003, Bp. 2004. 421. old. szerk.: Gyarmati György). Egy másik forrás szerint, "bár a pontos adatokat még ma is igen nehéz megbecsülni, az 1956 közepétől 1957 végéig tartó valamivel több mint egy év alatt a korábbi állambiztonsági szervek — a Budapesti Rendőrfőkapitányság Politikarendészeti Osztálya (PRO), a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), az Államvédelmi Hatóság (ÁVH), illetve az 1953 után ismét a Belügyminisztérium keretein belül működött politikai rendőrség — iratanyagának jelentős része, bizonyos irategyüttesek tekintetében pedig teljes egésze — megsemmisült." (Lásd Cseh Gergő Bendegúz: Az állambiztonsági iratok pusztulása 1956-ban. Levéltári Szemle, 2006/3. 3–15.). 

Természetesen a 80-as évek végén is sor került egy iratmegsemmisítési hullámra, ahogy erről például a Válasz Online 2019-es cikkében megszólaltatott Cseh Gergő Bendegúz (ÁBTL főigazgató) is beszámol: "1988-89-ben a hatvanas évekéhez, vagyis a koncepciós perek utáni időszakhoz mérhető iratmegsemmisítés zajlott Magyarországon” – mondja kérdésünkre Cseh Gergő Bendegúz ÁBTL-igazgató. Hozzáteszi: mindez kutatói szempontból azért fájdalmas, mert pont azok az iratok semmisültek meg, amelyek „élők” voltak, amelyek az ellenzéki pártok megfigyelését, bomlasztását tárgyalták."  

Az ún. "Duna-gate" ügy kapcsán folytatott vizsgálatok is arra jutottak, hogy jelentős iratmegsemmisítésre került sor: "a bizottság megállapította, hogy a belbiztonsági csoportfőnökség csaknem egész iratanyagát megsemmisítették 1989 decemberében és 1990 januárjának első felében." (Lásd Révész Béla: A „Duna-gate" ügy jelentősége a rendszerváltás történelmében (Politológiai értelmezési lehetőségek), Acta Juridica et Politica, 2006, 116. o.) A pusztítás mértékét jól illusztrálja az alábbi megállíptás is: "Többek között mintegy 1400 személyi anyag került megsemmisítésre, s mire a Katonai Ügyészség a lefoglalásokat megkezdte, már csak négy ,'élő' doszsziét találtak." (Lásd Révész (2006) im. 115. o.) 

4. Milyen mértékig ismerhetők meg jelenleg az ÁBTL-ben őrzött iratok? 

A hatályos törvényi szabályozás (Ásztltv.) az "ügynökakták" megismerhetőség különböző szintjeit határozza meg: 

• "A mostani törvényi szabályozás megpróbálja biztosítani a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot az egykori érintetteknek. Akikről a Levéltárban adat van, azok megismerhetik, hogy róluk ki és mit jelentett (beleértve ebbe például az ügynökök nevét is)." 

• "A kutatók ennél szélesebb körű megismerési lehetőséggel bírnak, és a törvény a tudományos kutatás köréből csak a személyes adatoknak egy egészen szűk körét zárja ki (csak a szexuális szokásra, kóros szenvedélyre, egészségi állapotra vonatkozó adatok nem megismerhetőek)." 

• "A hazai törvényi szabályozás harmadik alapelve, hogy a közszereplők* állambiztonsági múltja bárki számára megismerhető." (*Közszereplő: az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította. Lásd Ásztltv. 1.§ (2) bekezdés 13. pont.)

• Anonimizált formában bárki megismerheti és nyilvánosságra hozhatja a Levéltárban kezelt iratokat.

• A hivatásos alkalmazott, a hálózati személy és az operatív kapcsolat halálát követően hozzátartozója megismerheti a kizárólag az elhunyt hivatásos alkalmazottal, a hálózati személlyel és az operatív kapcsolattal kapcsolatba hozható személyes adatokat (Ásztltv. 6/A.§).

• A honvédelemért felelős miniszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszter, a polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős miniszter és a rendészetért felelős miniszter irányítása alatt álló szervek, valamint más közfeladatot ellátó szervek munkatársa vagy alkalmazottja a szerv hatáskörébe tartozó ügyben a Levéltárban elhelyezett iratokban lévő személyes adatokba törvényben előírt feladatának ellátásához szükséges esetben, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága előzetes jóváhagyása után, illetve különösen gyors intézkedést követelő esetekben utólagos tájékoztatásával tekinthet be. A bíróságok számára, továbbá az érintettek törvényes jogainak érvényesítésével kapcsolatos hatósági eljárások esetén előzetes jóváhagyásra nincs szükség.(Ásztltv. 7.§ (1)-(2) bekezdés).

5. Mit jelent(het) az "ügynökakták" nyilvánossága? 

Az ún. "ügynökakták" nyilvánossága körül hosszú ideje zajlik a vita. Megoszlanak a vélemények, hogy az iratokhoz való hozzáférés jelenleg mennyire szabad és mit jelent az iratok nyilvánosságra hozatala. Az iratok teljes nyilvánossága természetesen illuzió, az számos okból nem megvalósítható (pl. nemzetbiztonsági okok, áldozatok védelme, adatvédelem), sokkal inkább egy skálán helyezhetők el a különböző lehetséges megoldások. 

Egy 2012-es konferencián Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL munkatársa (jelenleg főigazgatója) adott képet a Közép-Európában alkalmazott különböző megoldásokról. Ez alapján a nyilvánossá tétel terén Csehországban és - a csehek nyomdokaiban járva - Szlovákiában mentek a legmesszebb. 

Az akták nyilvánosságának biztosítása többféleképpen is elképzelhető. Egyrészt ez jelentheti a jelenlegi hozzáférhetőségi szabályok puhítását, az állampolgárok általi hozzáférhetőség egyszerűbbé tételét (pl az anonimizálási szabályok enyhítésével), a kutathatóság tekintetében fennálló egyes (akár adminisztratív) akadályok feloldását (lásd például a fenti cseh megoldást), de akár - a rendelkezésre álló forrásoktól és a szabályozás alakításától függően - az iratok egy részének digitalizálását, interneten történő kereshetővé tételét is. A különböző megoldások természetesen nem zárják ki egymást, éppen ezek megfelelő kombinációja lehet a legcélravezetőbb. 

Az "ügynökakták" nyilvánosságra hozatala kapcsán érdemes felidézni azt a 2005-ös törvénymódosítást, amely végül az Alkotmánybíróság - Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök által kezdeményezett - normakontrollján bukott el és így nem került kihirdetésre (a köztársasági elnök levele a törvény visszaküldéséről elérhető itt). Ebben a módosításban a jogalkotó az iratok egy részének teljes elektronikus nyilvánosságra hozatalát akarta elérni, amelyet az Alkotmánybíróság végül alkotmányellenesnek talált (37/2005. (X. 5.) AB határozat, kiemelés tőlem):  

Nincs olyan alkotmányos cél, melynek elérése indokolttá és szükségessé tenné a teljes nyilvánosságra hozatallal járó alapjog-korlátozást. Mivel a megfigyeltek a ÁSZTLtv. hatályos 3. § (2) bekezdése alapján is megismerhetik a velük kapcsolatba hozható  operatív kapcsolatról, hálózati személyről, hivatásos alkalmazottról az azonosításukhoz szükséges adatokat, az  ezzel összefüggő információs önrendelkezési jog érvényesítéséhez  (és az  „információs  kárpótláshoz”)  nincs  szükség ezeknek a személyes adatoknak a teljes nyilvánosságra hozatalára. A  puszta  információs  érdek önmagában nem elég a személyes adatok védelméhez való jognak a Törvény kifogásolt szabályai szerinti korlátozásához. 

Nem jöhet szóba az alapvető jog korlátozása indokaként az, hogy a törvényhozó az ügynöki tevékenységre vonatkozó személyes  és egyéb adatok esetenkénti jogsértő nyilvánosságra hozatalát úgy kívánja megelőzni, hogy lehetővé teszi valamennyi ilyen személyes adat nyilvánosságra hozatalát. Az 1. Abh. értelmében önmagában  a  közérdek,  vagy olyan jogpolitikai célkitűzések, mint „az elmúlt rendszer állambiztonsági szolgálatai tevékenységének megismerése” (ÁSZTLtv. Preambuluma), nem elegendőek a személyes adatok nyilvánosságra hozatalához. A hivatásos alkalmazottak, hálózati személyek (ügynökök) stb. nyilvános azonosítása, a tevékenységüket dokumentáló anyagok nyilvánosságra hozatala önmagában egyébként sem elegendő „az elmúlt rendszer állambiztonsági szolgálatai tevékenységének megismeréséhez”. Bármilyen súllyal bírtak is az állambiztonsági szervek a pártállami rendszerben, irataik és adataik csak alapos szakmai forráskritikával  és  a  másutt  feltalálható további adatokkal való egybevetés alapján képezhetik a „múlt feltárásának” forrásbázisát, és az ilyen adatminőség a feltétele annak, hogy személyiségi jogok korlátozása alkotmányos lehessen.

6. Milyen korábbi kezdeményezések voltak az ügynökakták nyilvánossága kapcsán?  

A téma természetesen a rendszerváltástól kezdődően folyamatosan napirenden volt, születtek is jogszabályok, (pl. egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény, illetve ennek módosításai), amelyek érintették ezt a kényes kérdéskört, de inkább csak a "felszínt kapargatták".  

Fentebb már utaltam rá, hogy a jelenleginél nagyobb nyilvánosságot biztosítani hívatott törvénymódosítást már 2005-ben is elfogadtak, igaz, ez végül elbukott az alkotmányossági próbán. Ezt követően a Kenedi-bizottság tett számos, a hozzáférhetőséget érdemben javítani hivatott javaslatot, de ezek jelentős része sem valósult meg. Emellett számos egyéb jogalkotási javaslat került benyújtásra, amelyek szintén elvéreztek. Az LMP például 2025-ig összesen 30 (!) alkalommal nyújtott be törvényjavaslatot az állambiztonsági múlt jobb feltárhatósága érdekében. Emellett több alkalommal került kérdés, határozati javaslat is benyújtásra, illetve parlamenti vitanapot is kezdeményeztek. 

A 2003. évi III. törvény 2003. januárjában került elfogadásra (T/541). A 2002-2006 közötti jogalkotási ciklusban több alkalommal is benyújtásra került a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozatalára vonatkozó törvényjavaslat (SZDSZ), de ez végül nem került elfogadásra (lásd pl. T/12761, T/13264). A 2005-ben elfogadott és részben alkotmányellenesnek minősített, így kihirdetésre nem került módosítás parlamenti irományai elérhetők itt. A 2006-2010. közötti ciklusban nem volt jellemző jelentős jogalkotói aktivitás a témában, a Kenedi-bizottság javaslatai nem jelentek meg ebben a ciklusban (sem) jogszabályi formában.    

A 2010 után benyújtott törvényjavaslatok: 

• 2010-2014: T/6774 (kormány, kisebb módosítások, elfogadásra került), T/5116 (LMP), T/7232 (LMP), T/10768 (LMP), T/13555 (LMP)
• 2014-2018: T/15 (LMP), T/122 (Bajnai Gordon és mások), T/485 (LMP), T/2856 (LMP) T/2863 (LMP), T/3740 (SzabóTimea), T/3841 (Szelényi és Szabó), T/5752, T/9328 (LMP), T/11245 (Jobbik), T/12626 (LMP), T/14287 (LMP), T/14434 (Job-bik), T/15844  (FIDESZ-KDNP, kisebb módosítások, elfogadásra került), T/18153 (LMP), T/19984 (LMP)
• 2018-2022: T/1164 (LMP), T/4784 (LMP), T/5339 (Jobbik), T/7193 (LMP), T/9356 (LMP), T/13563 (LMP),T/15189 (LMP), T/17068 (LMP) 
• 2022-2026: T/218 (LMP), T/952 (LMP), T/2995 (LMP), T/5028 (LMP), T/7433 (LMP), T/10965 (LMP/független), T/10981 (LMP/független), T/13729 (LMP/független)

További határozati javaslatok és egyéb irományok a témában 2010 után:

• 2010-2014: V/6424, K/11216, H/11750, 
• 2014-2018: H/484, H/3840, H/12485, I/3801
• 2022-2026: I/126, H/5038, H/5039, H/10995, H/11129, H/11130

7. Valóban csupán a nyilvánosság mértéke lehet a probléma a jelenlegi szabályozásban?

Fontos kiemelni, hogy az "ügynökakták megnyitása" kapcsán nem kizárólag a hozzáférhetőségi vagy a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó közvetlen szabályozáson szükséges módosítani, hanem a feladat ennél sokkal összetettebb. Szükséges a vonatkozó jogszabályi kör teljes áttekintése (beleértve a kapcsolódó adatvédelmi és minősítési szabályokat is), továbbá az alkalmazott fogalmak áttekintése, alapos átgondolása és felülvizsgálata is.

Az utóbbi kapcsán érdemes kiemelni az Ásztltv-ben szereplő "hálózati személy" fogalmát. A törvény jelenlegi meghatározása szerint hálózati személy: "az a személy, aki az e törvény hatálya alá tartozó iratokat keletkeztető szervezetek számára titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy ilyen tevékenységért előnyben részesült" (lásd Ásztltv. 1.§ (2) bek 5. pont). Révész Béla a törvényi fogalom kapcsán publikációjában azt írja, hogy "a 2003-as újabb szabályozás már a "hálózati személy" gyűjtőfogalmába fogta össze a három legfontosabb együttműködő kategóriát, a titkos munkatársat, a titkos megbízottat és az ügynököt [...]" (lásd Révész Béla: Anomáliák a hálózati személyek nyilvántartása körül, Acta Juridica et Politica, FORVM, 2021/3., 349-355. o.). 

Egyes történészi vélemények szerint a "hálózati személy" törvényi fogalmának elégtelen arra, hogy kellően lefedje azt a személyi kört, akik az állambiztonság számára információkat szolgáltathattak (lásd pl. Ungváry Krisztián esettanulmányát, amelyben érzékelteti, hogy a törvényi fogalom túlságosan szűk, erősen megnehezíti, hogy ez alapján valakit hálózati személynek lehessen nevezni, még akkor is, ha együttműködött az állambiztonsági szervekkel, illetve ezzel kapcsolatban lásd az érintett válaszát Ungváry írására). Ungváry a tanulmány bevezetőjében azt írja (kiemelés tőlem):   

[...] Az alábbi esettanulmányban megkísérlem, hogy egy személy életútján keresztül rekonstruáljam azokat a lépéseket, amelyek nyomán az érintett úgy válik az állambiztonság informátorává, hogy közben meg sem közelíti azt az „ügynökdefiníciót”, amelyet a jelenleg is hatályos 2003. évi III. törvény definiál. Utóbbi szerint csak az nevezhető az állambiztonság hálózati személyének, aki titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, és ilyen tevékenységért előnyben részesült. Amint azt látni fogjuk, az állambiztonság rendelkezett más – ámde egyáltalán nem elhanyagolható – segítői körrel is, az úgynevezett hálózaton kívüli társadalmi kapcsolatokkal. 

Révész a fent idézett munkájában (351-352. o.) szintén arra hívja fel a figyelmet Ungváryra hivatkozva, hogy 

Ha ugyanis csak az tekinthető hálózati személynek, aki "titokban fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy ilyen jellegű beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy ilyen tevékenységéért előnyben részesült", akkor mi történik azokkal a bizonyíthatóan hálózati személyekkel, akikkel valamiért nem írattak alá beszervezési nyilatkozatot. De gyakran előfordul az is, hogy a hálózati személyek semmiféle anyagi juttatásban, előnyben nem részesültek. Ráadásul az említett iratokat külön, az úgynevezett "B", beszervezési vagy személyi dossziékban őrizték, amelyek nagyrészét a rendszerváltás, pontosabban a "Duna-gate"- ügy idején megsemmisítették. Alapos tehát az aggodalom, hogy "amennyiben nem változik meg a szabályozás arról, hogy a kit lehet indokoltan az állambiztonsággal együttműködő hálózati személyként megnevezni, akkor ez a helyzet csak arra lesz alkalmas, hogy növelje a szakadékot a jogilag kimondható és a valós tények között". 

8. Milyen nemzetközi fórumok előtti ügyek mutattak rá a rendszerváltozás előtti időre vonatkozó állambiztonsági iratokhoz történő hozzáférés visszáságaira? 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt is megfordultak olyan ügyek, amelyek az ügynökökre vonatkozó iratokhoz történő hozzáférés vagy az azokból levonható következtetések publikálása körüli kérdéseket járták körül: 

• A Kenedi kontra Magyarország-ügyben (31475/05) az EJEB 2009-ben kimondta, hogy a magyar hatóságok (Belügyminisztérium) jogsértő módon, éveken át akadályozták Kenedi János történészt a hatvanas évekbeli állambiztonsági iratokhoz való, jogerősen engedélyezett hozzáférésben. Erre tekintettel az EJEB megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezményének sérelmét, mivel a végrehajtási eljárások hossza túlzott volt, és a hatóságok "makacs vonakodást" tanúsítottak a bírósági döntés végrehajtásában, akadályozva ezzel a kutatói munka végzését.
• Ungváry és Irodalom Kft. kontra Magyarország-ügy (64520/10) az EJEB ítéletében megállapította, hogy Magyarország megsértette a kérelmezők (Ungváry Krisztián történész és az Élet és Irodalom c. hetilap kiadója) szólásszabadsághoz való jogát (Egyezmény 10. cikk). A Bíróság úgy érvelt, hogy a magyar bíróságok nem vették figyelembe a közérdekű diskurzus fontosságát a múltbeli titkosszolgálati együttműködőkkel kapcsolatban, amikor a történész állításait a volt alkotmánybíró múltjával kapcsolatban tényállításnak minősítették véleménynyilvánítás helyett, amely azzal járt volna, hogy az érintettnek közszereplőként többet kellett volna eltűrnie. Érdemes megjegyezni, hogy a döntés (különösen Ungváry vonatkozásában) nagyon szűk többséggel született meg, az ítéletben foglaltakkal kapcsolatos élénk vitát jelzik a csatolt különvélemények is. (Az ügy háttere és az EJEB ítélet kritikája kapcsán lásd Koltay András: Ungváry Krisztián perei Magyarországon és Strasbourgban c. cikkét, In Medias Res, 2014/1, 7, 129–145. A cikkben egy összefoglaló táblázat jól mutatja a magyarországi bírósági eljárások ellentmondásosságát. A táblázatot lásd a 138. oldalon.)   

A fenti ügyek is rávilágítanak az állambiztonsági iratok megismerhetősége és nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos magyarországi problémákra, egyrészt megmutatva, hogy a minősítési rendszer, a különböző szerveknél szétszórt iratok és a hatóságok ellenállása a szabályok végrehajtásában mennyire meg tudja nehezíteni a tisztánlátást és még a kutathatóságot is, nemcsak a széles közvélemény számára történő hozzáférhetővé tételt. 

Szintén látható, hogy - ahogy erre Ungváry több alkalommal is utalt (lásd pl. ezt a friss videóját a témában) - a törvényi fogalmaknak milyen jelentősége van és pl. a "hálózati személy" fogalmának szűkítő meghatározása milyen módon nehézzé teszi akár a történeti kutatások során gyűjtött információk publikálását, az egyértelmű beszédet, hiszen személyiségi jogi, illetve adatvédelmi oldalról könnyen támadhatóvá válhatnak a kutatók. (Ezekre a problémákra már a Kenedi-bizottság jelentése is kitért.)

A fogalom-meghatározással kapcsolatos problémák vezethetnek oda, hogy a törvény egyes "kiskapui" is alkalmazhatók lehetnek az állambiztonsággal korábban együttműködő személyek által, ha - a törvényben szereplő jelenlegi definíció alapján - nem minősíthetők hálózati személynek. Ezek ugyan - helyesen - alapvetően a megfigyelt személyek és egyéb érintettek védelmét lennének hivatottak szolgálni, de ha a megfelelő kategóriába sorolás nem lehetséges, akkor "surranópályán" az állambiztonsággal együttműködő, de hálózati személynek nem minősülők is élhetnek a rájuk vonatkozó iratok kutathatóságának tilalmára vonatkozó rendelkezések nyújtotta lehetőségekkel.

9. Mit jelent az "információs kárpótlás" fogalma? 

Az információs kárpótlás lényege, hogy az érintettek számára megismerhetővé teszik a róluk keletkezett iratokat, ezzel is hozzájárulva az egyéneknek a diktatórikus rendszer által okozott egyéni sérelmek orvoslásához. Az információs kárpótlás tehát az érintettek igényeire fókuszál. Emellett természetesen további igényként jelenhet meg a szélesebb körű nyilvánosságban is a megismeréshez, a közös múlt feldolgozásához kapcsolódó igény. Fontos azonban, hogy ez a korábban sérelmet elszenvedettek esetében ne járjon újabb meghúrcolással. Ezért is fontos, hogy a diktatúra áldozatai az iratok bármilyen nyilvánossága kapcsán is védelmet élvezzenek (pl. a rájuk vonatkozó érzékeny adatok ne váljanak széles körben elérhetővé). 

10. Mit jelent a "lusztráció"?   

Az állambiztonsági múlt kapcsán szintén gyakran merül fel a "lusztráció" kifejezés, amely egy rendszerváltás utáni közéleti megtisztulásra utal, amely alapján az előző rendszerben meghatározó szerepet betöltő, az elnyomó vagy diktatórikus hatalmat kiszolgáló személyek nem tölthetnek be bizonyos pozíciókat az új rendszerben. 

A lusztráció szorosan kapcsolódik az állambiztonsági múlt feltárásához és nyilvánosságához, ugyanakkor el is választható tőle, hiszen a múlt feltárása nem kell, hogy feltétlenül együtt járjon jövőbeni pozíciókból való kizárással. Az "ügynökakták" nyilvánosságának megvalósítása, közel négy évtizeddel az 1990-es rendszerváltás után már semmiképp sem szükségszerű, hogy összekapcsolódjon lusztrációval, mert az időmúlás miatt ennek érdemi jelentősége már jóval kisebb, mint volt közvetlenül a rendszerváltás után, az 1990-es évek elején (vö. az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvénnyel).   

11. Mire jött létre az ún. Kenedi-bizottság és mire jutott?

Az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizottságot 2007-ben állították fel és ennek vezetésére 2007. júliusában kérték fel Kenedi Jánost. A bizottság 2010. decemberéig működött. A szakértői bizottság tagjai (és a felkéréskori tevékenységük):

• Varga László, a Fővárosi Levéltár volt főigazgatója,
• Ungváry Krisztián, az 56-os Intézet munkatársa,
• Sipos Levente, a Politikatörténeti Intézet tudományos tanácsadója,
• Ripp Zoltán, a Politikatörténeti Intézet osztályvezetője, 
• Palasik Mária, a Történeti Levéltár tudományos kutatója, valamint
• Reisz T. Csaba, az Országos Levéltár általános főigazgató-helyettese.

A bizottság 2008-ra készítette el a jelentését (2008.08.28.). A jelentésben az alábbi főbb javaslatokat fogalmazták meg (a javaslatokat némileg egyszerűsítve, rövidítve szerepeltetem az alábbiakban, a szó szerint átvett részeket jelölöm): 

Általános javaslatok (jelentés 388-389. o.):

• Az Ásztltv-ben szereplő (1. § (2) bekezdés) szereplő fogalom-meghatározások felülvizsgálata. (Ebben a körben szerepel, hogy  "a „hálózati személyekre” vonatkozó rendelkezéseket ki kell terjeszteni az együttműködők teljes körére, így a hivatalos, társadalmi és alkalmi kapcsolatokra is."
• "A törvény ne nevezze „kérelmezőnek” az áldozatot, ne bánjon leereszkedő módon egyetlen, az alkotmányos alapjogaival élni kívánó személlyel sem. Nevezze inkább „igénylőnek” az alkotmányos alapjogaival élni kívánó személyeket [...]." (jelentés, 388. o., kiemelés tőlem)
• A közszereplő fogalmának kiszélesítése azon személyekre, akik 1990 előtt, azaz a rendszerváltást megelőzően töltöttek be közszereplőnek megfelelő pozíciót, megteremtve ezzel annak a lehetőségét, hogy a rájuk vonatkozó adatok is nyilvános adatok lehessenek. 
• A „hálózati személy” fogalmának szabatos megfogalmazása szükséges, "megkülönböztetve a definíciót az „ügynöktörvényben” használt kritériumoktól. A vonatkozó történelmi kutatások alapján egyértelmű, hogy hálózati személy az, aki ilyen minőségben állambiztonsági iratokban szerepel."
• Bármely adat minősítésének – titkosságának – fenntartásához legyen szükséges a „titokgazda” bizonyítási kötelezettsége. 
• Az "iratelv" helyett az "adatelv" érvényesítése, azaz "nem az irat, hanem csak az abban szereplő konkrét adat lehet titkos", de ez nem járhat az "eredeti iratok fizikai megcsonkításával".
• A "működő titkosszolgálatok azokat az iratokat, amelyeket titkosnak minősítettek, de amelyekhez ügyviteli érdekük nem fűződik, minősítésük bizonyítása esetében is adják át az erre kijelölt levéltárnak, amely ezeket minősített iratként őrzi tovább. A szolgálatok kizárólag azon államvédelmi, állambiztonsági iratok őrzésére tarthatnak igényt, amelyek kezelésére a törvény őket felhatalmazza."
• A „nemzetbiztonsági érdek szempontjából kiemelkedően fontos irat” kategóriájának az eltörlése. (Ez megvalósult.) 
• Ne tegyenek különbséget a tudományos kutatók között aszerint, hogy "az ÁBTL-ben vagy más közlevéltárban kívánják végezni kutatásaikat. Ennek megfelelően a kutatás engedélyezési eljárásának azonosnak kell lennie."

Szakmai javaslatok (jelentés 390-391. o.): 

• "Elfogadhatatlan, hogy a „megfigyelt” „kizárólag a vele kapcsolatba hozható személyes adatait” ismerhesse meg, miközben a kutató a teljes iratot megismerheti. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az érintett jelenleg például a róla (is) szóló vádiratot, ítéletet, tárgyalási jegyzőkönyvet is csak anonimizáltan, töredékesen ismerheti meg. Az ő jogosítványai nem lehetnek szűkebbek bárki másénál. Alapelvként leszögezhető, hogy az érintett és mindenki más, aki az iratokat meg kívánja ismerni, jogosultsága esetén – a tudományos kutatóhoz hasonlóan – csak a másra vonatkozó szenzitív személyes adatokba nem tekinthet bele. Az állambiztonsági szolgálatok hivatásos állománya, a hálózati személyek és az operatív kapcsolatok adatainak nyilvánosságra hozásában nem tehető különbség." (kiemelés tőlem)
• "A hatályos törvény nem vesz tudomást arról az alapvető tényről, hogy a pártállam titkosszolgálatai ellenségeiket – az „érintetteket” – ideológiai, politikai nézeteik alapján vette nyilvántartásba, tartotta megfigyelés alatt. Az üldöztetés indítéka éppen a faji eredet, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozás, politikai nézet és pártállás, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződés volt, tehát az erről szóló adat az állambiztonsági iratok esetében – az általános szabályozással szemben – többnyire nem tekinthető szenzitív adatnak."
• A 2003. évi III. törvény 2. § (2) bekezdése szerinti minősítési szabályok felülvizsgálata. (Ebben időközben történt változás, de továbbra is indokolt lehet a minősítési szabályok áttekintése és - szükség szerinti - korrekciója.)
• A 2. §. (3) b) pontja esetében "a szolgálatoknak minden egyes esetben bizonyítaniuk kell, hogy az adott eszköz, illetve módszer felfedése bizonyíthatóan sértené" a Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit (a hatályos törvény szöveg a "bizonyíthatóan" helyett a "nyilvánvalóan vagy kimutathatóan" fordulatot használja). 
• A mágnesszalagok kutathatóvá tétele. (Ebben, sok évvel a jelentés elkészülte után ugyan, de történt előrelépés, lásd fent.)
• A titokgazdákat "rá kell szorítani", hogy elvégezzék a minősítések felülvizsgálatát, mert a mulasztásoknak nincs megfelelő következménye.   
• Az azonos iratok minősítésének - az iratőrzés helyétől függetlenül - egységesnek kell lenniük.
• "A 2003. évi III. törvény 5. § (3) bekezdésének megfogalmazása téves és ellentmondásos. Amennyiben egy irat anonimizált, megismerésének korlátozására sincs szükség. A (3) bekezdés „anonimizáltan sem” kifejezése „anonimizálatlanul”-ra cserélendő." (kiemelés tőlem) 
• Meg kell oldani a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében is a levéltári felügyeletet. (A katonai nemzetbiztonság szervezeti rendszere változott időközben.)

Jól látható, hogy a Kenedi-bizottság számos konkrét javaslatot fogalmazott meg, amelyek az "ügynökakták" hozzáférhetőbbé tétele, nyilvánosság számára való elérhetősége szempontjából fontos előrelépést jelentettek volna. Ezen javaslatok többsége a mai napig nem teljesült. Egy új szabályozás számára ezen javaslatok egy része is fontos kiindulópontot jelenthet. 

12. Minősülhetnek-e közérdekből nyilvános adatnak a hálózati személyekre (ügynökök) vonatkozó anyagok? 

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) határozza meg a közérdekből nyilvános adat fogalmát, amely szerint "a közérdekű adat* fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát, megismerhetőségét vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli" közérdekből nyilvános adatnak minősül (Infotv. 3. § 6. pont). 

"Közérdekből nyilvános adatnak azok az adatok minősülnek, amelyek nem közérdekű adatok, valamilyen fokban mégis nyilvánosak. Ezek tipikusan olyan adatok, amelyek felett valakinek jogos magánérdeke áll fenn (pl. személyes adatok, üzleti titkok, szerzői jogok, banktitkok), az információszabadság érvényesülése mégis megköveteli azok megismerhetőségét." (Lásd Schultz Márton: Az információszabadság magyarázata, Médiatudományi Intézet, 2025, 65. o.)  

Az Alkotmánybíróság 1994-ben az egyik első, az állambiztonsági múlt hozzáférhetőségével kapcsolatos határozatában (60/1994. (XII. 24.) AB határozat) - a régi Alkotmány alapján - kimondta (kiemelés tőlem): 

[...] a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai  közéletben résztvevő személyek - köztük azok, akik a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítják - arra vonatkozó adatai, hogy korábban  a jogállamisággal  ellentétes tevékenységet folytattak, vagy olyan szerv tagjai voltak, amely korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott, az Alkotmány 61.§ szerinti közérdekű adatok. 

Az Alkotmánybíróság (AB) határozata közérdekű adatról szól ugyan, de 1994-ben még nem létezett a "közérdekből nyilvános adat" fogalma, illetve a közérdekű adatok köréből nem zárta ki a jogalkotó a személyes adatokat. Mai szemmel olvasva, mondhatjuk, hogy - legalábbis a közhatalmat gyakorlók vonatkozásában - az AB kimondta, hogy az előző rendszerben végzett tevékenység vagy szervezeti kapcsolat közérdeklődésre tarthat számot, így e tekintetben - a személyes adatok védelméhez fűződő - alapjogi korlátozás megállhat. Ugyanakkor rendezendő kérdés, hogy - az AB fent idézett 2005-ös határozatában foglaltakra is figyelemmel - milyen módon teremthető meg az egyensúly az ütköző alapjogok (információszabadsághoz, a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez fűződő jog és a személyes adatok védelméhez fűződő jog) között. Ehhez szükséges, hogy az alapjogi korlátozás szükséges és arányos legyen, elkerülhetőnek kell lennie továbbá, hogy tévesen hozzanak összefüggésbe egyes személyeket a korábbi rendszer állambiztonsági szerveivel. 

13. Mi a helyzet az időközben elhunyt személyekkel? 

Az adatvédelmi szabályok élő személyekre vonatkoznak. Ennek megfelelően az elhunyt személyek esetében az adatok kezelése másfajta jogi kötöttséggel járhat. Természetesen ilyen esetekben sem kezelhetők az adatok jogi korlátok nélkül, hiszen pl. a kegyeleti jogra figyelemmel kell eljárni, az állambiztonsági adatok kutathatósága tekintetében azonban adott esetben nagyobb mozgástér is nyílhat az elhunyt személyek adatainak a tekintetében, mint amit a most hatályos szabályozás lehetővé tesz (pl. az anonimizálási szabályok felülvizsgálata révén).

Az "ügynökakták" nyilvánosságra hozatala kapcsán arra kell figyelemmel lenni, hogy ha az adatbázis élő személyekre vonatkozó adatokat is tartalmaz és az adatok egységes módon történő nyilvánosságra hozatala történik meg bizonyos körben, akkor az adatbázis tekintetében az adatkezelésre vonatkozó szabályokra is figyelemmel kell lenni, természetesen azokon az alkotmányos elveken túl, amelyek az Alkotmánybíróság vonatkozó határozataiban is megjelennek. 

14. A GDPR alkalmazandó a téma kapcsán? 

Ahogy az előző pontban láttuk, az élő személyek vonatkozásában az adatvédelmi szabályok, így az EU közvetlenül alkalmazandó általános adatvédelmi rendelete (GDPR), továbbá az ennek magyarországi alkalmazásához kapcsolódóan az Infotv. vonatkozó rendelkezései, továbbá az Ábszltv. és a levéltári törvény (Ltv.) is alkalmazandóak a Levéltárnál lévő adatok kezelése, így az adatokhoz történő hozzáférés és azok - akár részleges - nyilvánosságra hozatala tekintetében. Az Ábszltv-t mindenképpen, de szükség szerint az Ltv-t is módosítani kell az ügynökakták megnyitásához.   

15. Adatelv vagy iratelv? 

Ahogy erre a Kenedi-bizottság jelentése is tartalmazott javaslatot, kiemelt szempont az adatelv érvényesítése, különösen a titkosítás tekintetében, hiszen egy irat sokféle információt tartalmazhat, köztük védett adatokat is, ugyanakkor, ha minél szélesebb körű megismerhetőségre törekszünk, akkor egy korlátozásnak nem szabad az egész iratra kiterjednie, csupán azért, mert az irat védett adatot tartalmaz. 

A jelenlegi magyar szabályozás (és általánosságban a magyar információszabadságra vonatkozó szabályozás) alapvetően adatelvűnek tekinthető, ugyanakkor kiemelten fontos, hogy az adatelv a gyakorlatban is érvényesüljön, kikényszerítésre kerüljön és ne lehessen adminisztratív akadályokkal elejét venni a cél elérésének, azaz a minél szélesebb körű megismerhetőségnek.   

16. Milyen akadályok állhatnak az iratok jobb megismerhetősége, nyilvánosságra hozatala előtt? 

A megnyitás előtt álló főbb akadályok lehetnek: 

• Az iratokra vonatkozó minősítési rendszer túlzott komplexitása, szigora, illetve a titokgazdákkal szembeni követelmények "lazasága".
• A törvényi szabályokban meglévő akadályok (pl. fogalom-meghatározások elégtelensége, kutatásra vonatkozó szabályok leszűkítő jellege, stb.). 
• Adatvédelmi szabályok jelentette korlátok. 
• Technikai akadályok (pl. digitalizáláshoz szükséges erőforrások). 

17. Milyen lépésekre lehet szükség a teljes(ebb) körű megnyitás megvalósításához?

Előfeltételek biztosítása: 

• Szükséges az akták megnyitása kapcsán a pontos cél világos meghatározása és kommunikálása. (Vö. az AB 2005-ös határozatában foglaltakkal is.) A jogalkotónak tisztáznia kell, hogy milyen konkrét cél(oka)t kíván elérni és ehhez az akták megnyitása, nyilvánosságra hozatala hogyan járulhat hozzá, mi a szükséges és arányos megoldás ezen cél(ok) tekintetében.  
• A társadalom felkészítése arra, hogy az akták megnyitása mit jelent pontosan, mit lehet és mit nem lehet ettől várni, milyen módon kell értelmezni az elérhetővé váló információkat. (Ha október 22-én sor kerül az ügynökakták nyilvánosságra hozatalára, akkor az addig hátralévő időt feltétlenül ki kell használni a társadalom ezirányú tájékoztatására, felkészítésére, edukálására.) 
• A sajtónak, és a véleményformálásban kiemelt szerepet játszó egyéb személyeknek és szerveknek is fel kell készülniük arra, hogy a helyzetet megfelelően, kellő érzékenységgel és tudatossággal kezeljék. 

Többek között az alábbi jogszabályi módosítások lehetnek szükségesek az akták szélesebb körű megnyitásához, nyilvánosságra hozatalához:

• A 2003. évi III. törvény (Ásztltv.) módosítása: A hozzáférési korlátozások enyhítése, definíciók pontosítása, adminisztratív akadályok lebontása.
• A minősített adatok védelméről szóló törvény és az Ásztltv. kapcsolódó szabályainak módosítása: A minősítések felülvizsgálati eljárásainak felgyorsítása, a minősítési kritériumok felülvizsgálata.
• Az alkalmazandó adatvédelmi és információszabadságra vonatkozó szabályok felülvizsgálata és egyértelmű keretek kialakítása. 

Intézményi változtatások: 

• A minősítés feloldására jogosult szervek közötti koordináció javítása.
• Az ÁBTL kapacitásának, erőforrásainak és hatáskörének felülvizsgálata és szükséges mértékű bővítése.

Utánkövetés: 

• Az ügynökakták megnyitása egy fontos szimbolikus gesztus, különösen, hogy az 1956-os forradalom 70. évfordulójához időzítve történhet meg. Nem lehet azonban egyszeri aktus, hanem további lépéseknek kell követniük az iratok további feldolgozásán, minél szélesebb körű társadalmi diskurzuson keresztül, az oktatásban való megfelelő megjelenítésig. 
• Nem csupán az akták megnyitásához szükséges jogszabályi és egyéb feltételeket kell megteremteni, hanem egyúttal a történeti kutatás számára is lehetővé kell tenni, hogy minél teljesebb és minél kevesebb korlátozással járó módon folytatódhassanak a kutatások.