A rövidesen, egészen pontosan 2024. augusztus 1-én hatályba lépő (és utána több lépcsőben alkalmazandóvá váló) MI Rendelet kapcsán leggyakrabban a tiltott MI-gyakorlatokról, a nagy kockázatú MI-rendszerekről és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatói, illetve alkalmazói kötelezettségekről, esetleg az általános célú MI-modellekre vonatkozó külön szabályokról beszélünk. Megjelenik viszont egy fogalom az MI Rendeletben, amely talán megbújik az egyéb szabályok árnyékában, de az egész mesterséges intelligencia ökoszisztéma megfelelő működése és a társadalmilag hasznos MI elterjedése szempontjából is nagyon fontos elem. Ez pedig az ún. MI-jártasság (AI literacy).
1. Mit értünk az MI-jártasság fogalma alatt?
Első hallásra talán idegenül cseng a fogalom, de az MI Rendeletben szereplő meghatározás alapján hamar világossá válik, mire gondolt a jogalkotó (lásd 3. cikk, 56. pont):
MI-jártasság: olyan készségek, ismeretek és értelmezési képességek, amelyek lehetővé teszik a szolgáltatók, az alkalmazók és az érintett személyek számára, hogy – figyelembe véve az e rendelettel összefüggésben fennálló jogaikat és kötelezettségeiket – a megfelelő információk birtokában telepítsenek MI-rendszereket, valamint tudomást szerezzenek az MI lehetőségeiről és kockázatairól, és azon lehetséges károkról, amelyet az MI okozhat.
Az MI Rendelet preambulumának (20) bekezdése ad további kapaszkodót atekintetben, hogy miért is fontos az MI-jártasság biztosítása a szolgáltatók, az alkalmazók és az érintett személyek számára is. A szükséges és kontextustól függő ismeretek megléte ugyanis elengedhetetlen az MI-rendszereket érintő megalapozott döntések meghozatala érdekében.
Milyen készségeket, ismereteket és értelmezési képességeket foglalhat magában az MI-jártasság?
Ahogy a Preambulumban is említésre kerül, kontextustól függ, hogy milyen készségek és ismeretek tartozhatnak ebbe a körbe. A kontextusba érthetjük azt is, hogy ki, milyen szerepben "találkozik" MI-rendszerekkel: fejlesztőként, alkalmazóként vagy egyszerűen felhasználóként. Ahogy a Preambulum fogalmaz (lásd a (20) bekezdést):
[...] Az említett ismeretek az adott kontextustól függően változhatnak, és magukban foglalhatják például a technikai elemek MI-rendszer fejlesztési szakasza alatti helyes alkalmazásának a megértését, az MI-rendszer használata során alkalmazandó intézkedéseket, az MI-rendszer kimenetének megfelelő értelmezési módjait, valamint – az érintett személyek esetében – az annak megértéséhez szükséges ismereteket, hogy az MI segítségével hozott döntések hogyan lesznek hatással rájuk.
Az MI-jártasság témáját érdemes lehet szélesebb kontextusba helyezni és összekapcsolni a digitális jártasság (digital literacy), illetve az adatokkal kapcsolatos jártasság (data literacy) fogalmaival és az ezekből következő tennivalókkal, hiszen a mesterséges intelligenciával kapcsolatos ismereteknek a szélesebb értelembe vett digitális imseretekre és készségekre kell épülniük, azokat kell technológia-specifikus módon kiegészíteniük.
Az EU-ban már jó ideje kiemelten kezelik a témát, és a betöltendő munkakörök közel 90%-ához szüskéges legalább alapvető digitális ismeret, ugyanakkor az európaiak kb. 32%-a nem rendelkezik ilyen ismeretekkel (a vonatkozó adatokat és további anyagokat a témához lásd itt). A digitális jártasság természetesen nem csak az EU-ban, hanem világszerte nélkülözhetetlen tudássá válik, így olyan nemzetközi szervezetek is a zászlajukra tűzték, mint pl. az UNESCO, az UNICEF vagy a Világbank.
2. Kinek van tennivalója az MI Rendelet alapján az MI-jártasság kapcsán?
Az MI Rendelet 4. cikke fogalmaz meg kötelezettségeket - elsősorban a szolgáltatók és alkalmazók részére - az MI-jártassággal kapcsolatban:
Az MI-rendszerek szolgáltatói és alkalmazói intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a tőlük telhető legnagyobb mértékben biztosítsák személyzetük, valamint a nevükben az MI-rendszerek működtetésével és használatával foglalkozó bármely más személy mesterséges intelligencia terén szerzett megfelelő szintű MI-jártasságát, figyelembe véve szakmai ismereteiket, tapasztalatukat, végzettségüket és képzettségüket, valamint azon körülményeket, amelyek között az MI-rendszereket használni fogják, és figyelembe véve azon személyeket vagy azon személyek csoportjait, akik tekintetében az MI-rendszereket használni fogják.
(Érdemes észben tartani, hogy ezek a szabályok is - hasonlóan a tiltott MI-gyakorlatokra vonatkozó rendelkezésekre - már 6 hónappal az MI Rendelet hatályba lépése után, azaz 2025. február 2-tól alkalmazandóak.)
A szolgáltatóknak és alkalmazóknak tehát már jövő februárig fel kell készülniük arra, hogy az MI-járatssággal kapcsolatos kötelezettségeknek eleget tegyenek. Mit jelent ez a gyakorlatban? Elsősorban természetesen oktatásra, a fejlesztés alaatt álló, illetve alkalmazásra kerülő MI-rendszerek sajátosságaihoz, a felmerülő kockázatokhoz alkalmazási köréhez, a felhasznált adatok jellemzőihez, stb. igazított képzésekre, tréningekre, használati útmutatókra kell gondolni. A hangsúly - ahogy erre fentebb is utaltam már - a kontexuson, az érintettek körén, a rendszerrel járó kockázatokon van. Nem elég valamilyen általános, "semmitmondó" módon letudni ezt a kötelezettséget arra kell törekedni, hogy az ismeretek relevánsak, a készségek valóban alkalmazhatóak legyenek.
Az MI Rendelet Preambulum (91) bekezdése is utal erre a nagy kockázatú MI-rendszerekkel összefüggésben: "[...] Továbbá, az alkalmazóknak biztosítaniuk kell, hogy a használati utasítás és az emberi felügyelet e rendeletben meghatározott végrehajtására kijelölt személyek rendelkezzenek az említett feladatok megfelelő ellátásához szükséges szakértelemmel, különösen megfelelő szintű MI-jártassággal, képzettséggel és felhatalmazással. [...]"
A kötelezettség persze nem szűkíthető és szűkítendő le a nagy kockázatú MI-rendszerekre (bár ezek tekintetében fokozottan kell érvényesülnie), hanem valamennyi MI-rendszer esetében érvényesülnie kell. Erre hívja fel a Preambulum (165) bekezdése is a figyelmet: "[...] A szolgáltatókat, valamint adott esetben valamennyi – akár nagy, akár nem nagy kockázatú – MI-rendszer és az MI-modellek fejlesztőit ösztönözni kell arra is, hogy önkéntes alapon alkalmazzanak további követelményeket például a következőkkel kapcsolatban: a megbízható mesterséges intelligenciára vonatkozó uniós etikai iránymutatás elemei; környezeti fenntarthatóság; az MI-jártassághoz kapcsolódó intézkedések; inkluzivitás és sokszínűség az MI-rendszerek tervezésében és fejlesztésében [...]".
Az MI Rendelet 4. cikkében ugyan a szolgáltatók és alkalmazók kerülnek nevesítésre, mint az MI-jártassággal kapcsolatos kötelezettség címzettjei, de az MI Rendeletben más szereplők is kapnak az MI-jártasághoz kapcsolódó feladatokat: a Mesterséges Intelligenciával Foglalkozó Európai Testület feladatai között megjelenik, hogy a Testület "támogathatja a Bizottságot az MI-jártasságnak, valamint az MI-rendszerek használatával kapcsolatos, a nyilvánosságot célzó figyelemfelkeltő tevékenységeknek és az MI-rendszerek használatával kapcsolatos előnyök, kockázatok, biztosítékok, jogok és kötelezettségek megértésének az előmozdításában." (66. cikk f) pont)
Az MI-hivatal és a tagállamok pedig elősegítik "olyan magatartási kódexek kidolgozását, amelyek a konkrét követelmények valamennyi MI-rendszerre való – többek között az alkalmazók általi – önkéntes alkalmazására vonatkoznak, egyértelmű célkitűzések és e célkitűzések elérésének mérésére szolgáló fő teljesítménymutatók alapján", beleértve - többek között - az MI-jártasság előmozdítását, különösen a mesterséges intelligencia fejlesztésével, üzemeltetésével és használatával foglalkozó személyek körében. (95. cikk (2) bek. c) pont)
A "Felkészülés az MI Rendelet alkalmazására" sorozat további részei:
