The Conference of the independent Data Protection Authorities of Germany (Konferenz der unabhängigen Datenschutzaufsichtsbehörden des Bundes und der Länder; DSK) published its generally applicable principles on imposing GDPR fines on companies. By publishing its concept, the DSK follows the Dutsch DPA (Autoriteit Persoonsgegevens), which as a first authority within the EU, published its own policy on imposing fines in March, 2019. However, DSK's methodology is more complex and seems to result in much higher fines.

Jelentős változást és akár a bírságok összegének komoly emelkedését is hozhatja a német adatvédelmi hatóságok konferenciája (DSK) által közösen elfogadott és közzétett bírságolási koncepció. Az általánosan alkalmazandó elvek rögzítésével a német hatóságok követik a holland hatóságot (Autoriteit Persoonsgegevens), amely néhány hónapja (elsőként az EU-ban) közzétett egy bírságolási politikát, amelyben részletesen bemutatta azokat az elveket, amelyek alapján a konkrét ügyekben a bírság mértékét meghatározza (erről itt írtam korábban). 

A német adatvédelmi jogalkalmazás sajátossága, hogy szövetségi tagállamonként független adatvédelmi hatóságok működnek, így az egységes jogalkalmazás megteremtése (ami a GDPR alapján az egész EU-t érintő kihívás) már országos (szövetségi) szinten is komoly kihívást jelenthet. Még a GDPR alkalmazandóvá válását megelőzően a WP29 adott ki a bírságolásra vonatkozó iránymutatást (erről itt és itt írtam részletesen), azzal a céllal, hogy elősegítse az egységesebb jogalkalmazást, aminek a bírságösszegek egymáshoz legalább közelítő mértékében is meg kellene mutatkoznia. A WP29 iránymutatása azonban a GDPR 83. cikkének kicsit részletesebb magyarázatán nem igazán lépett túl, nem adott kézzel fogható, illetve számszerűsíthető támpontokat a bírságtételek meghatározásához. Ezt a hiányosságot igyekeznek pótolni egyes tagállami hatóságok addig is, amíg esetleg az Európai Adatvédelmi Testület az egész EU-ra nézve konkrétabb bírságolási szempontokat is meghatároz. (A német hatósági koncepció kifejezetten rögzíti is, hogy a koncepció hatályát veszti abban az esetben, ha az Európai Adatvédelmi Testület kiad egy egész EU-ra vonatkozó iránymutatást.)

A tegnapi nap kiemelt híre volt, hogy az Egyesült Királyság és az EU kompromisszumra jutott a Brexit-megállapodás kapcsán, amelyet a EU tagállamok vezetői jóvá is hagytak. A labda (immár sokadszor) a brit parlamentnél pattog, amelynek szintén áldását kell adnia a módosított megállapodásra annak érdekében, hogy a brit kilépés az EU-ból rendezett formában valósulhasson meg.

A módosítás EU általi elfogadása kapcsán érdemes áttekintetünk, hogy a személyes adatok Egyesült Királyságba történő továbbítása tekintetében mire kell számítanunk a közeljövőben. 

Az adatkezelések kapcsán ritkán esik szó arról, hogy előfordulhatnak olyan - kivételes - esetek, amelyek az adatvédelmi szabályok hatályán kívül esnek, így ezekre a szigorú adatvédelmi követelményeket sem kell alkalmazni. Mielőtt azonban sokan megkönnyebbülten hátradőlnének, jelzem, hogy kivételes esetekről van szó, a főszabályt a szigorú adatvédelmi szabályok alkalmazandósága jelenti. 

Az alábbiakban azt járom körül, hogy az ún. háztartási célú adatkezelésekre vonatkozó kivétel mikor alkalmazható, mikor mentesülhet az adatkezelő az adatvédelmi szabályoknak történő megfelelés alól. 

It was all over the news a few days ago that Google had reached the quantum supremacy in an experiment, where a quantum processor proved that the figures pumped out by a random number generator were indeed random. This task took 3 minutes 20 seconds (200 seconds) for the quantum processor and according to the estimations, the most powerful classical computer would need approx. 10,000 years for completing the same task.

Of course, there is a lot of uncertainty around this news (actually, it's more a leak than an actual announcement), but at the same time it shows the advent of a very exciting era in computing. (The original study "Quantum Supremacy Using a Programmable Superconducting Processor" was available at NASA's website for a short period of time.)

Besides the fact that quantum computing, by its incredible computing capabilities, may open a new era for development of pharmaceuticals, artificial-intelligence applications, etc., it raises a number of questions, some of which are very important also for data protection.

Néhány napja robbant a hír, miszerint a Google egy kísérlet során elérte a kvantumfölényt, azaz egy olyan számítást végzett el néhány perc (egészen pontosan, 3 perc 20 másodperc) alatt, ami a világon elérhető legerősebb hagyományos számítógépnek több, mint 10.000 évébe telt volna. 

A fenti hírt persze sok bizonytalanság övezi még (igazából inkább kiszivárogtatásról, mint bejelentésről van szó), ugyanakkor egy nagyon izgalmas korszak eljövetelét mutatja a számítástechnikában. (A NASA oldalán rövid ideig elérhető eredeti, "Quantum Supremacy Using a Programmable Superconducting Processor" című tanulmány megtalálható itt.) 

A hihetetlen számítási kapacitás amellett, hogy elképesztő lehetőségeket tartogat, számos kérdést is felvet, köztük olyanokat is, amelyek az adatvédelmet is érintik. 

The right of access is an important guarantee in the GDPR to ensure the transparency of data processing for data subjects. However, it is an open question to what extent this right can be exercised. In the past months, several interpretations became available, mostly from German data protection authorities and courts (see for example the decision of Cologne Regional Court summarised by Dr. Carlo Piltz, the judgment of the Higher Labour Court of Baden-Württemberg, the annual report of the Data Protection Authority of Hessen).

The Hungarian Data Protection Authority (in Hungarian: Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, the "Hungarian DPA") also issued several decisions that interpreted the rules of GDPR regarding the application of the right of access.

Az érintettek jogai nagyon hangsúlyos szerepet kapnak a GDPR-ban. Abban, hogy az adatkezelés átlátható legyen és az érintettek fel tudjanak lépni jogaik és érdekeik védelme érdekében, kiemelt jelentősége van annak, hogy tisztában legyenek az őket érintő adatkezelések részleteivel (ne legyen a felek között információs asszimmetria). Ezt szolgálja a hozzáférési jog, amely alapján az érintett egyrészt tájékoztatást kérhet az őt érintő adatkezelés részleteiről (15. cikk (1) bekezdés), másrészt az adatkezelés tárgyát képező személyes adatok másolatának rendelkezésére bocsátását is kérheti az adatkezelőtől (15. cikk (3) bekezdés).

Az elmúlt időszakban több olyan hatósági és bírósági döntés született, amely a hozzáférési jog értelmezése, terjedelme meghatározása kapcsán kapaszkodóval szolgálhatnak, még akkor is, ha a különböző tagállami hatóságok (és bíróságok) gyakorlata között ellentmondások is felfedezhetők (különösen a másolat rendelkezésre bocsátásának értelmezése kapcsán). 

A hatósági és bírósági gyakorlat alakulása mellett érdekesek azok a "kísérletek" is, amelyek egyes adatkezelők hozzáférési joggal kapcsolatos gyakorlatát (pl. a hozzáférési igények során végzett azonosítással kapcsolatban) teszik próbára és a hozzáférési jog igénybevételével elkövethető visszaélések lehetőségét vizsgálják. A témában például a BBC közölt riportot és Belgiumban egy egyetemi tanulmány (Personal Information Leakage by Abusing the GDPR “Right of Access”) is született.  

A NAIH 1 millió Ft összegű bírságot szabott ki engedély nélküli követelésvásárlással összefüggő adatkezeléssel kapcsolatban, továbbá megtiltotta, hogy az adatok követeléskezelési célból történő kezelését.

Az eset több szempontból is érdekes, egyrészt az engedélyköteles tevékenység megfelelő engedély nélküli folytatása és az ehhez kapcsolódó adatkezelés megítélése szempontjából, másrészt azt is megmutatja, hogy a Hatóság jogkörei közül - a bírságolás mellett - nagyon fontos eszköz a jogellenes adatkezelés megtiltása,  illetve az adatkezelés korlátozása, harmadrészt az eljárás során a Hatóság eljárási bírságot is kiszabott, mivel a Kötelezett nem adott megfelelően válaszokat a NAIH által feltett kérdésekre. 

Az Európai Parlament által publikált friss tanulmány az egyre terjedő blokklánc technológia és a GDPR egymáshoz való viszonyát vizsgálja. A tanulmány három fő részből áll: (i) a blokklánc technológia bemutatása, valamint a technológia alkalmazása és a GDPR követelményei közötti ütközések, (ii) a blokklánc technológia azon alkalmazási lehetőségei, amelyek elősegíthetik a GDPR-nak való megfelelést, és (iii) szabályozói lehetőségek és teendők - a technológia sajátosságai miatt - az adatvédelmi szabályozással való (potenciális) ütközések feloldásához.