A német alkotmánybíróság 1983. december 15-én meghozott, a németországi népszámlálási törvénnyel kapcsolatos ítélete (ún. "népszámlálási-ítélet") az adatvédelmi jogfejlődés és az adatvédelmi jogalkalmazás alakulását alapvetően meghatározta és a mai napig érezteti a hatását. Az alábbiakban a 40 éves népszámlálási-ítélet hátterét és az adatvédelmi gondolkodásra gyakorolt hatását tekintem át röviden.
Az idei év bővelkedik jeles adatvédelmi évfordulókban. Május 11-én volt 50 éve, hogy Svédországban elfogadásra került az első nemzeti adatvédelmi törvény (amely aztán egy évvel később lépett hatályba). Idén volt annak is 45 éve, hogy 1978. január 1-én hatályba lépett Németországban az első, szövetségi szintű adatvédelmi törvény (Bundesdatenschutzgesetz). Május 25-én pedig a GDPR alkalmazandóvá válásának 5. évfordulóját ünnepelhettük.
Mi volt az ítélet háttere?
A népszámlálás költségei körüli huzavonák miatt - több nekifutás után - fogadták el Németországban a népszámlálási törvényt (Volkszählungsgesetz), amely alapján a népszámlálást 1983-ban akarták lebonyolítani. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a népszámlálás kapcsán gyűjteni kívánt adatok nagy száma, és részletessége, illetve az adatok egyéb nyilvántartásokkal való összevetésének szándéka miatt sokan fordultak panasszal a Német Szövetségi Alkotmánybírósághoz (Bundesverfassungsgericht). A panaszok elbírálásáig a népszámlálás felfüggesztésre került, majd miután a Német Szövetségi Alkotmánybíróság ítéletében (Volkszählungsurteil) alkotmányellenesnek mondta ki a népszámlálási törvényt, az 1983-ra tervezett népszámlálást lefújták (a megfelelő garanciák megteremtését követően, 1987-ben kerülhetett sor végül a népszámlálásra).
Mit mondott ki az ítélet?
A népszámlálási-ítélet deklarálta az ún. információs önrendelkezési jogot, azaz a polgárok azon jogát, hogy az adataik felhasználhatósága, kezelése kapcsán maguk rendelkezhetnek. E jogot a német Alkotmánybíróság a "személyiség szabad kibontakoztatásának jogából" (német alkotmány 2. cikk (1) bekezdés) vezette le, amelyet az emberi méltósághoz való joggal (német alkotmány 1. cikk (1) bekezdés) összhangban értelmezett (a német alkotmány szövege németül elérhető itt, angolul pedig itt).
Az ítélet figyelemmel volt a technológia fejlődésére, amely a széleskörű adatgyűjtés révén kiszolgáltatottá, túlzottan "átláthatóvá" teheti az érintetteket és a polgári demokrácia alapvető működését veszélyeztetheti (vö. "átlátható állam" vs. "átláthatatlan polgár" eszménye a demokratikus működés kapcsán, míg ennek fordítottja az önkényuralmi rendszerekben - erről lásd pl. dr. Végh Viktória (szerk.): Információszabadság és nyílt kormányzás, NKE Közigazgatási Továbbképzési Intézet, 2021, 6. o., illetve Sziklay Júlia: Tudományos konferencia az információszabadságról, NAIH, 1. o.)
A demokratikus társadalomban tehát - az információs önrendelkezési jog alapján - kívánatos, hogy az egyénre vonatkozó adatokat ne lehessen korlátlanul, gyűjteni, tárolni, felhasználni.
A német Alkotmánybíróság népszámlálás-ítélete az alábbi főbb megállapításokat tette, illetve követelményeket támasztotta:
- feállította a korlátlan adatgyűjtés tilalmát, illetve megállapította az egyénnek a jogát arra vonatkozóan, hogy a saját adatai közzététele, felfelhasználása kapcsán dönthessen (információs önrendelkezés),
- az információs önrendelkezési jog nem korlátlan, ugyanakkor a korlátozása csak megfelelő közérdek esetében lehetséges, amelynek alkotmányos alapja van, és megfelel az alkotmányossági követelményeknek (különös tekintettel az egyértelműség követelményének), továbbá a korlátozásoknak arányosnak kell lenniük,
- különbséget kell tenni a személyhez kötötten gyűjtött adatok (személyes adatok) és a statisztikai adatok (anonim adatok) kezelése tekintetében, és utóbbi (statisztikai adatok) esetében a felhasználás szigorú célhoz kötöttsége nem szükséges, de megfelelő intézkedéseket kell az adatok kezelése és felhasználása során alkalmazni,
- bár a népszámlálási törvény nem sértette az emberi méltóságot, de további biztosítékok szükségesek az információs önrendelkezés védelmében,
- egyes adattovábbítási előírások az általános személyiségi jog sérelmét jelentették.
(A népszámlálás-ítélet rövid tartalmi összefoglalását és jelentőségének ismertetését magyarul lásd még Dr. Jóri András: Az adatvédelmi jog generációi és egy második generációs szabályozás részletes elemzése, PhD dolgozat, 2009., 1.3. pont, 25-27. o.)
Mi a jelentősége?
A népszámlálás-ítélet évtizedeken- és országhatárokon átívelően hagyott nyomot az adatvédelmi jog fejlődésében és az adatvédelmi gondolkodásban. Az ítéletben megfogalmazott információs önrendelkezési jog nagyban hozzájárult a második generációs adatvédelmi szabályok tartalmának alakulásához, amelyek jellemzői között kiemelést érdemel, hogy a technológiára fókuszáló (technológia-specifikus) szabályozás helyett az egyén szerepének és adatai feletti rendelkezési jogának a középpontba állítása állt. (Lásd erről Dr. Szőke Gergely László: Az adatvédelem történeti fejlődésének áttekintése, Infokommunikáció és Jog, 2013/3. sz., 2.3.2. pont, 110. o., illetve Jóri im. 1.3. pont, 27-28. o., amely Viktor Mayer-Schönberger 1997-es tanulmányára figyelemmel mutatja be a második generációs adatvédelmi szabályok jellemzőit.)
Hogyan éreztette hatását Magyarországon?
A magyar Alkotmánybíróság 1991-ben hozott, a magyarországi adatvédelmi gondolkodásban központi szerepet betöltő 15/1991 (IV.15.) AB határozatában is hivatkozik a népszámlálás-ítéletre és számos olyan megállapítást tesz, amely az információs önrendelkezési jog érvényesítésének fontos dokumentuma és a mai napig is fontos hivatkozási pont.
Az ítélet az uniós adatvédelmi szabályokon keresztül is érezteti a hatását, hiszen a korábbi adatvédelmi irányelv (95/46/EK irányelv) szintén a második generációs szabályok körébe sorolható és ennek szabályozási megoldásai számos ponton élnek továbbá a jelenleg hatályos és alkalmazandó GDPR-ban.
