Január 28-a - 2007 óta - az adatvédelem napja. A cél, amely életre hívta az adatvédelem nemzetközi napját, a figyelemfelhívás volt az adatvédelmi tudatosság növelése érdekében, amely talán még soha nem volt annyira aktuális, mint napjainkban. A személyes adatok kiterjedt használata és kezelése átszövi mindennapjainkat (okostelefonok, okosórák, okosmérők, virtuális asszisztensek), egyre inkább a gazdaság motorjává válik (adatalapú gazdaság) és az adatok elemzésének korábban nem látott eszközei állnak rendelkezésre, illetve folyamatos fejlesztés alatt (pl. MI megoldások). Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy az érintettek (adatalanyok), az adatkezelők és adatfeldolgozók miként viszonyulnak ehhez a jelenséghez. 

Az adatvédelem új kihívásai kapcsán az Európai Unióban 2018-ban nagy változás ment végbe, alkalmazandóvá vált a GDPR (Általános Adatvédelmi Rendelet). Az új adatvédelmi szabályozás megjelenése, a komoly szankciók kilátásba helyezése, az adatkezelést övező botrányok, illetve felhasználók milliót érintő adatvédelmi incidensek a figyelem középpontjába helyezték az adatvédelmet. Az adatvédelem a globális gazdaságban nemcsak európai ügy, sorra jelennek meg az átfogó adatvédelmi szabályok a világ számos országában, és egyre többen szólalnak fel az Egyesült Államokban is szövetségi szintű adatvédelmi szabályozás érdekében. 

A személyes adatok védelme tehát olyan terület, amely napról napra változik, új jelenségek és kihívások bukkannak fel hihetetlen gyorsasággal. Milyen nagyobb kihívásokra kell felkészülnünk? Válaszokat kell keresni az új technológiák hozta kihívásokra: 

• milyen legyen az adatvédelem a XXI. században? 
• kezelhetők-e az új jelenségek a régi megoldásokkal (pl. Big Data és adatvédelem kapcsolata)?
• hogyan formálja a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás fejlődése az adatvédelemmel kapcsolatos elvárásokat?          

A fenti csak néhány kérdés azok közül, amelyek a közeljövő adatvédelemről folytatott diskurzusát meghatározhatják. A gyors változások közepette az adatkezelők állandóan azt érezhetik, hogy minden erőfeszítésük dacára, elérhetetlen számukra az adatvédelmi szabályoknak, elvárásoknak való megfelelés. Valahogy úgy, mint Zénón paradoxonja szerint a fának hajított kő sem érheti el soha a fát:   

Zénón nyolc lábnyira áll egy fától, kezében egy követ tart. A követ a fa felé hajítja. Ahhoz, hogy a kő eltalálja a fát, először meg kell tennie a köztük lévő távolság, azaz a nyolc láb felét, ehhez pedig valamennyi időre van szüksége. Ezután még mindig hátra van négy láb, ennek megtételéhez pedig először ennek a felét, vagyis további két lábat kell repülnie, és ehhez ismét adott idő kell. Ezután további egy, majd fél, majd negyed lábat kell megtennie, és így tovább a végtelenségig. Zénón következtetése: a kő sohasem éri el a fát. (Forrás: Zénón paradoxonjai)

Bár Zénón végkövetkeztetése, hogy a kő soha nem éri el a fát, de talán nem kell ennyire pesszimistának lennünk az adatvédelem területén. A cél, hogy összességében folyamatosan csökkenjen a távolság a kívánatos állapot felé haladva. Nyugvó pontra persze nem juthatunk el, azt kár is remélni.

Mindig lesznek új feladatok, de aki nem egyszeri, kipipálandó feladatként, hanem folyamatos tevékenységként tekint az adatvédelemre, jó úton jár.