Egyre elterjedtebb, hogy gépjárművek műszerfalán, motorosok vagy kerékpárosok bukósisakján jó minőségű képrögzítésre alkalmas kamerák jelennek meg. Ezek a kamerák egyes esetekben az utastérre irányítva szolgálhatnak biztonsági célt (pl. taxikban) vagy kifelé, a forgalomra irányítva is több cél érdekében kerülhetnek alkalmazásra. Alkalmasak lehetnek például közlekedési szabálysértések kapcsán vagy a közlekedők közötti konfliktusok esetén az események rekonstruására, a felvételek feltűnhetnek különböző videómegosztó oldalakon, de az sem példa nélküli, hogy a kamerák alkalmazása esetén biztosítók kedvezményes biztosítási konstrukciókat kínáljanak. 

Az ilyen eszközök egyre terjedő használata az adatvédelmi hatóságok figyelmét is ráirányította ezekre az eszközökre és az eszközök alkalmazása kapcsán felmerülő adatvédelmi kérdésekre. A magyar adatvédelmi hatóság (NAIH) 2014-ben tett közzé állásfoglalást a gépjárművekbe szerelt kamerák kapcsán, illetve foglalkozott a személytaxikban elhelyezett belső felvételeket készítő kamerákkal is (lásd itt és itt). Szintén 2014-ben, még a GDPR alkalmazandóvá válását megelőzően foglalkozott a kérdéssel a belga adatvédelmi hatóság is. A NAIH  és a belga hatóság hivatkozott állásfoglalásai még a GDPR előtti időkben születtek, az ír adatvédelmi hatóság viszont már a GDPR-ra tekintettel tett közzé néhány hónapja iránymutatást a műszerfalra szerelt kamerák alkalmazásával kapcsolatban. 

Az alábbiakban a gépjárművekbe szerelt kamerák alkalmazásához kapcsolódó legalapvetőbb adatvédelmi kérdéseket tekintjük át a hivatkozott állásfoglalásokra és iránymutatásokra is figyelemmel. 

1. Kiterjed-e egyáltalán a GDPR hatálya a gépjárműbe szerelt kamerákkal folytatott adatkezelésre?

Az, hogy a kamerák működtetése kapcsán sor kerül adatkezelésre szinte magától értetődik. Ugyanakkor az a kérdés, hogy ez az adatkezelés eléri-e azt a küszöböt, amelyet a vonatkozó jogszabályok alapján meghatározott keretek között lehet csak végezni, már komolyabb fejtörést igényel. 

Ahogy korábban az adatvédelmi irányelv, úgy a GDPR is ismeri az ún. "háztartási célú adatkezelést", amelyre a jogszabály tárgyi hatálya nem terjed ki. 

A GDPR 2. cikk (2) bekezdése alapján, a Rendelet nem alkalmazandó a személyes adatok kezelésére, ha azt: természetes személyek kizárólag személyes vagy otthoni tevékenységük keretében végzik. A Preambulum (18) pontja szerint: 

Ez a rendelet nem alkalmazandó a személyes adatoknak a természetes személy által kizárólag személyes vagy otthoni tevékenység keretében végzett kezelésére, amely így semmilyen szakmai vagy üzleti tevékenységgel nem hozható összefüggésbe. Személyes vagy otthoni tevékenységnek minősül például a levelezés, a címtárolás, valamint az említett személyes és otthoni tevékenységek keretében végzett, közösségi hálózatokon történő kapcsolattartás és online tevékenységek. E rendeletet kell alkalmazni azonban azokra az adatkezelőkre és adatfeldolgozókra, akik a személyes adatok ilyen személyes vagy otthoni tevékenység keretében végzett kezeléséhez az eszközöket biztosítják.

Az ún. háztartási célú vagy otthoni adatkezelés körét azonban a gyakorlat alapján szűken kell meghatározni. Ezt az Európai Bíróság gyakorlata is alátámasztja, amely a C‑212/13. sz. ügyben (Rynes-ügy) kimondta, hogy "mivel az olyan videókamerás megfigyelés, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, ugyan csak részben, de közterületre is kiterjed, és így a kamerás megfigyelőrendszerrel adatkezelést végző személy magánszféráján kívülre irányul, nem tekinthető a 95/46 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglaltak értelmében kizárólag „személyes, illetve otthoni” tevékenységnek." (33. pont)

A NAIH 2014-es állásfoglalása is kitér (még a korábban hatályos Infotv. alapján) arra a kérdésre, hogy a gépjárműben elhelyezett kamera működtetésével megvalósított adatkezelés - a NAIH álláspontja alapján - mikor minősülhet háztartási célúnak. Ezek a szempontok az alábbiak: 

• a kamerát magánszemélynek kell üzemeltetniük (azaz például egy céges autóban elhelyezett kamera már nem sorolható ebbe a körbe), 
• a kimagaslóan jó képminőség vagy a folyamatos, hosszabb időt felölelő képrögzítés már nem fér bele ebbe a körbe, 
• rövid ideig őrizhetők csak meg a felvételek, 
• gondoskodni kell a felvételek biztonságos őrzéséről, arról, hogy harmadik felek ne férhessenek hozzá, 
• a felvételek nyilvánosságra hozatala már nem fér bele a személyes célú használatba.  

Figyelemmel a GDPR rendelkezéseire, az Európai Bíróság gyakorlatára és a NAIH által követett szempontokra, arra a következtetésre juthatunk, hogy a gépjárművekbe szerelt kamerák alkalmazása csak szűk körben, kivételesen tartozhat a háztartási célú adatkezelés körébe. Ennek oka, hogy egyrészt részben közterületre irányulhatnak a felvételek, amelyek egyre jobb minőségűek, ráadásul a felvételkészítés célja sok esetben eleve olyan, amely túlmutat a személyes használaton, a háztartási célon (pl. eleve a nyilvánosságra hozatal szándékával készül vagy olyan céllal, hogy későbbi esetleges eljárásban kerüljön felhasználásra). 

2. Mit kell tenniük az adatkezelőknek a gépjárműbe szerelt kamerák üzemeltetése kapcsán?

Abban az esetben, ha az adatkezelés nem tartozik a háztartási adatkezelési célú kivétel körébe, akkor a GDPR rendelkezéseire figyelemmel kell az üzemeltetését végezni. A kamera üzemeltetője pedig adatkezelői szerepben találja magát. Az ír adatvédelmi hatóság (Data Protection Commission) iránymutatása hasznos segítségül szolgálhat az adatkezelőknek abba, hogy jogszerűen járjanak el az adatkezelés kapcsán. A ír adatvédelmi hatóság az alábbi főbb szempontokra hívja fel az adatkezelők figyelmét:    

• Az adatkezelés kapcsán figyelemmel kell lenni az átláthatóságra. A GDPR szerinti tájékoztatási kötelezettségnek nem könnyű megfelelni ebben az esetben, de nagyon lényeges, hogy jó látható módon felhívja az adatkezelő a figyelmet a képrögzítésre (pl. a képfelvételek készítésére figyelmeztető matricák elhelyezésével). Az adatkezelésre vonatkozó legfontosabb információkat (adatkezelő elérhetősége, képfelvétel készítés célja, jogalapja, megőrzési időtartam, stb.) tartalmazó tájékoztatónak is kell készülnie, amely szükség esetén az érintettek rendelkezésére bocsátható. Ez a tájékoztatás szóban is biztosítható (persze ilyenkor a tájékoztatás megtörténtének és tartalmának az utólagos igazolása nehézkes lehet). Baleset esetén, a balesetben részes többi felet tájékoztatni kell arról, hogy az eset rögzítésre került.   
• A felvételek megőrzési idejének igazodnia kell az adatkezelési célhoz. Határidő nélkül nem őrizhetők meg ezek a felvételek és rendszeresen törölni (felülírni) kell őket. Ha egy felvétel felhasználása indokolt abból a célból, amely miatt készült (pl. egy baleset kapcsán indult eljárásokban való felhasználás), akkor ebből a célból a felvétel kezelhető, megtartható, ameddig az eljárás miatt szükséges. 
• Az adatok biztonságáról gondoskodni kell. Beleértve azt, hogy az adatkezelő legyen tisztában azzal, hogy ki férhet hozzá a kamerához, illetve a rögzített felvételekhez (és ezt a kört megfelelően korlátozza), illetve ez vonatkozik a tárhelyre is, ahol a felvételeket később tárolja. 
• Ha a felvételem szereplő valamely érintett kéri, akkor másolatot kell a számára biztosítani (hozzáférési jog).
• Érzékeny kérdés lehet a felvételek közzététele (pl. közösségi oldalon). Ilyen esetben nagyon alaposan mérlegelni kell az érintetteket érő hatásokat és azt, hogy milyen intézkedésekkel védhető a magánszférájuk (pl. felismerhető személyek, eszközök, azonosítók, mint a rendszámok kitakarása útján). 

3. Milyen eljárásokban kerülhetnek felhasználásra a felvételek?

A felvételek különböző polgári-, büntető- és szabálysértési eljárásokban is szerephez juthatnak, fontos bizonyítékot szolgáltathatnak egyes esetekben. A vonatkozó jogszabályok (pl. polgári perrendtartás vagy büntető eljárási törvény) tartalmaznak szabályokat az ilyen jellegű adatkezelésre. Amennyiben az eljáró bíróságok, hatóságok, mint adatkezelők járnak el, akkor az eljárásukra a jogszabályok által meghatározott szabályok szerint kerülhet sor.

Polgári perek esetében figyelembe kell venni a polgári perrendtartás (2016. évi CXXX. törvény) bizonyítási eszközökre vonatkozó szabályait is, amely külön kitér a jogsértő bizonyítási eszközök felhasználhatóságára is (269.§). Ebből a szempontból is különös jelentséggel bírhat, hogy a felvétel készítője mennyire jár el körültekintően, mivel adott esetben ez az elkészített felvétel perbeli értékelhetőségét is befolyásolhatja.

4. Fedélzeti kamerák biztosítási célú alkalmazása 

Érdekes kérdések merülhetnek fel azzal kapcsolatban, hogy a biztosító kezelheti-e ezeket a felvételeket, illetve erre alapozva hozhat-e döntést a kárigény elbírálása kapcsán. A felvételek bekérése esetén a biztosítónak is megfelelő jogalappal kell rendelkeznie az adatkezelésre és az egyéb adatkezelési feltételeknek is eleget kell tennie. 

Új helyzetet teremthet az is, ha maga a biztosító ösztönzi a kamerák alkalmazását (pl. díjkedvezményt ad). Az ír adatvédelmi hatóság iránymutatása szerint ilyen esetekben közös adatkezelés is megvalósulhat, különösen, ha az alábbi feltételek teljesülnek: 

• a kamera használatát a biztosítás kapcsán a biztosító előírja,
• a biztosító kérésére a felvételeket rendelkezésre kell bocsátani,
• a biztosító figyelemmel kíséri a kamera használatát, és/vagy
• a biztosító utasításokat ad atekintetben, hogy milyen típusú kamerát vagy alkalmazást kell használni. 

5. Mennyire egységes az európai szabályozás a gépjárművekbe szerelhető kamerákkal kapcsolatban?

A fentiekből láttuk, hogy az egyre terjedő fedélzeti (illetve adott esetben, a bukósisakra szerelhető) kamerák alkalmazása számos jogi kötelezettség teljesítésével járhat együtt. 

Arra is figyelemmel kell lenni, hogy egyes országokban eltérő szabályozással találkozhatunk. Van, ahol szabadon alkalmazhatók ezek az eszközök, máshol meghatározott feltételek mellett használhatók, de olyan is előfordulhat, hogy kifejezetten tiltott az alkalmazása (pl. Ausztriában). Svájcban is a fedélzeti kamerák alkalmazásának veszélyeire figyelmeztetett az adatvédelmi hatóság (2017-ben az adatvédelem napja kapcsán is a kamerás megfigyelések, beleértve a fedélzeti kamerák és a drónok alkalmazását is, veszélyeire hívták fel a figyelmet), és várhatóan egy, a svájci legfelsőbb bíróság előtt lévő ügyben meghozandó döntés is hatással lehet erre a kérdésre.  

A kérdés 2018-ban az Európai Parlamentben is felmerült és a bizottsági válaszban is tükröződött, hogy akár az Európai Adatvédelmi Testület iránymutatására is szükség lehet ebben a témakörben a GDPR alapján.    

Az eszközök és a lehetőségek tárháza tehát rohamosan bővül, de az óvatosság, mások személyiségi jogainak és személyes adatainak a tiszteletben tartása továbbra is alapvető fontosságú az ilyen és hasonló eszközök használata során is.