A NAIH egy frissen megjelent határozatában azt vizsgálta, hogy miként érvényesülnek az érintetti jogok, különösen a helyesbítéshez való jog, a törléshez való jog és az adatkorlátozás joga a gazdasági újságírás kapcsán. A NAIH által közzétett - kérelmet elutasító határozat - azért is érdekes, mert korábban a NAIH már vizsgálta az újságírás és az adatvédelem kapcsolatát, a Forbes Magazin 50 leggazdagabb magyart és legnagyobb családi vállalkozásokat tartalmazó kiadványaival kapcsolatos eljárásaiban. A Forbes Magazint érintő eljárásokban azonban nem annyira az érintetti jogok gyakorlásán, mint inkább az adatkezelés jogalapján volt a hangsúly.
A helyesbítési joggal és a törléshez való joggal kapcsolatos megállapítások
A Kérelmezők álláspontja szerint a helyesbítéshez való joguk azáltal sérült, hogy a Kérelmezett a számítási módszertan Kérelmezők konkrét esetére vonatkoztatva nem élt hiteles forrás-megjelöléssel. A hiteles forrás-megjelölés hiánya pedig ellehetetlenítette a törléshez való jogukat.
A NAIH azonban arra a következtetésre jutott, hogy
A helyesbítéshez való jog célja, hogy megakadályozza vagy orvosolja azt, hogy az érintettet jogsérelem érje a pontatlanul kezelt adatok miatt. Ehhez az érintettnek nem szükséges megindokolnia kérelmét, azonban az érintettet terheli annak bizonyítása az adatkezelő felé, hogy a kezelt adatok nem felelnek meg a valóságnak, és az új adatok pontosak. Főszabály szerint minden, az érintettre vonatkozó személyes adat a helyesbítéshez való jog hatálya alá tartozik, függetlenül attól, hogy a személyes adatokat közvetlenül az érintettől, vagy más adatkezelőtől, adatalanytól gyűjtötték. Ennek megfelelően a helyesbítéshez való jog gyakorlásának nem feltétele az, hogy az adatkezelő a személyes adatok forrását illetően „hiteles forrás-megjelöléssel” éljen, a kezelt személyes adatok ismeretében az érintett pontosíthatja a rá vonatkozó adatokat, függetlenül azok forrásától. Ezen felül a Kérelmezők az eljárás során, és azt megelőzően is elmulasztották tisztázni, hogy a Kérelmezett által – több alkalommal is – megjelölt források számukra miért hiteltelenek, azok tekintetében milyen okból nem terjesztettek elő érdemi választ, és így mi alapján várták el azok helyesbítését. (Határozat, 18. o.)
A NAIH álláspontja szerint tehát a helyesbítéshez való jog nem sérült, továbbá a Kérelmezők által hivatkozott, álláspontjuk szerinti hiteltelen forrásmegjelölés valójában nem képezte akadályát az elfeledtetéshez való joguk gyakorlásának, így a GDPR 17. cikkének sérelme sem állapítható meg.
A tiltakozáshoz való jog gyakorlása
A tiltakozáshoz való jog vizsgálata abból a szempontból különösen fontos, hogy - amint a bevezetőben is utaltam rá - a NAIH korábban több határozatában is foglalkozott az adatkezelés jogalapjával gazdasági újságírás kapcsán. Ennek keretében a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az adatkezelés jogalapja a gazdasági újságírás során tipikusan a jogos érdek lehet ("[...] általában a gazdasági újságírással kapcsolatos valamennyi adatkezelés – ami nem hozzájáruláson alapul – az általános adatvédelmi rendelet 6. cikk (1) bekezdés f) pontja szerinti jogos érdek jogalapon történhet meg", NAIH/2020/1154. sz. ügy, 39. o.).
Abban az esetben, ha az adatkezelés jogos érdeken alapul, az adatkezelőnek ún. érdekmérlegelési tesztet kell végeznie. A jogos érdeken alapuló adatkezelés és az esetleges érintetti tiltakozás kapcsán az alábbi folyamat játszódik le, illetve az alábbi lépésekre kerülhet sor:
- az adatkezelő elvégzi az érdekmérlegelési tesztet, és ha arra a megállapításra jut, hogy az adatkezelői (esetleg harmadik félnél fennálló) érdek erősebb az érintettre gyakorolt esetleges negatív hatásnál, akkor sor kerülhet az adatkezelésre,
- az érintett tiltakozhat az adatkezeléssel szemben,
- az adatkezelő - a tiltakozás alapján - megszünteti az adatkezelést, kivéve, ha bizonyítja, hogy az adatkezelést olyan kényszerítő erejű jogos okok indokolják, melyek elsőbbséget élveznek az érintett érdekeivel, jogaival és szabadságaival szemben (ezt egy esetről-esetre elvégzett egyedi érdekmérlegelés útján tudja az adatkezelő bizonyítani),
- az adatkezelő információt kér az érintettől az egyedi érdekmérlegelés elvégzéséhez (a második, egyedi érdekmérlegelésnek ugyanis feltétele, hogy a tiltakozáshoz való jogát gyakorló érintett pontosan, kellően részletezve kifejtse, milyen okból tiltakozik az adatkezelés ellen),
- a rendelkezésre bocsátott információk alapján, az adatkezelő elvégzi az egyedi érdekmérlegelést és dönt az érintettre vonatkozó adatkezelésről (kényszerítő erejű jogos érdek fennállása esetén folytatja, ennek hiányában, megszünteti).
Az egyedi érdekmérlegelést az adatkezelő - objektív okból - nem tudja elvégezni, ha az érintettek nem bocsátják az adatkezelő rendelkezésére az egyedi érdekmérlegelés elvégzéséhez szükséges információkat.
A konkrét ügyben - a Hatóság álláspontja szerint - a Kérelmezők minden szükséges információt megkaptak az adatkezelőtől ahhoz, hogy az egyedi érdekmérlegelés elvégzéséhez szükséges, a tiltakozásuk alapjául szolgáló okokat elő tudják adni. Ennek elmulasztása (azaz, hogy a Kérelmezők a saját helyzetükkel kapcsolatos okokat nem adták elő) nem róható fel az adatkezelőnek, így az adatkezelő – a Kérelmezők mulasztására visszavezethető – objektív okból nem végezhette el megfelelően az egyediesített érdekmérlegelést. Erre tekintettel a tiltakozáshoz való jog sérelme sem volt megállapítható.
