Kísérleti jelleggel, szűk körben elindította a Google az adatvédelmi "homokozóját" (Privacy Sandbox) Androidon. A tesztelés célja, hogy - a Google számára kulcsfontosságú - online hirdetési piacon, az elmúlt időszak "viharaira" is reagálva, olyan megoldásokat dolgozzanak ki és teszteljenek, amelyek révén az érintettek magánszféráját jobban tiszteletben tartva lehet a hirdetéseket eljuttatni a célközönséghez. (További infók a Privacy sandbox-ról elérhetők az Android fejlesztői oldalán.)
A sandbox indulását bejelentő blogposztban a Google odaszúrt az Apple-nek is, utalva arra, hogy az Apple által korábban bevezetett, - a Google szerint - csupán korlátozásokat bevezető, de megfelelő, az adatvédelmi követelményeknek eleget tévő alternatívát nem kínáló megoldások nem előremutatóak, ezért szerintük más megközelítésre van szükség.
A Google által tesztelt megoldás az eddig alkalmazott egyedi, hirdetési célú azonosító (Android Advertising ID) helyett olyan, a magánszféra védelmét jobban szolgáló API-kat biztosít az applikációfejlesztőknek, amelyek révén a harmadik felekkel történő adatmegosztás mértéke csökkenthető, ugyanakkor a személyre szabott hirdetések továbbra is lehetségesek lennének. A felhasználóknak arra is lehetőséget biztosítana a megoldás, hogy kiválasszák azokat a kategóriákat, amelyek alapján szeretnének személyre szabott ajánlatokat kapni, illetve azokat is, amelyek alapján nem kérnek ilyen ajánlatokat.
Az adatvédelmi homokozó megközelítés nem teljesen új a Google-nál, korábban a webes megoldások tekintetében már bevezetett ilyet, most pedig - igaz, egyelőre korlátozott mértékben és módon - a mobilos megoldások tekintetében is alkalmazzák ezt a megközelítést.
A téma kapcsán érdekes lehet, hogy az online hirdetések magánszférára, kiadóvállalatokra és hirdetőkre gyakorolt hatásáról tett közzé tanulmányt a közelmúltban az Európai Bizottság. A tanulmány amellett érvel, hogy az online hirdetési piac alapvető átalakításra szorul, mert a jelenlegi állapot fenntarthatatlan az érintettek, a kiadóvállalatok és a hirdetők számára is. Jelentős problémát okoz ugyanis, hogy a személyes adatok gyűjtésére, az érintettek nyomon követésére és a tömeges profilalkotásra támaszkodó online hirdetések nem kívánt következményekkel járhatnak az adatvédelemre, a biztonságra, a demokráciára és a környezetre nézve is. Ezzel szemben az online hirdetések alapjául szolgáló nyomon követés és profilalkotás kedvező hatásainak alátámasztására kevés független bizonyíték áll rendelkezésre. A tanulmány a jövőre nézve az átláthatóság és az elszámoltathatóság további javítását, az egyének adataik feletti kontrolljának az erősítését tartaná kívánatosnak, emellett az online hirdetési piacot ellenőrző kapuőrökkel szemben a kiadóvállalatok és hirdetők "hozzáférést" javasolja erősíteni a célközönségükhöz. A tanulmány utal - a tanulmány megjelenésének időpontjában még csak tervezett - androidos Privacy Sandboxra is (lásd a 1.3.1.1.2. pontot), jelezve, hogy az Apple által bevezett megoldással, amely a felhasználóknak jelentős kontrollt biztosított arra, hogy elsődleges opcióként jelenjen meg az egyes appok esetében a nyomonkövethetőségűket kifejezetten kizáró rendelkezési lehetőség ("ask app not to track"), a felhasználók 89%-a élt. (A Google Privacy Sandbox koncepcjáról érdemes elolvasni a tanulmány 5.2 pontját, amely részletesen foglalkozik a témával.)