Szombaton hatalmas részvétel mellett lezajlott a "Budapest Büszkeség" menete, amelyet az előzetes kormányzati tiltási szándék (mesterterv?) ellenére a Fővárosi Önkorményzat önkormányzati rendezvényként tartott meg (bár ezt a rendőrség vitatta és a rendezvény kapcsán tiltó határozatot is hozott). Most újra felerősödtek az azzal kapcsolatos üzengetések, hogy a "gyülekezési joggal való visszaélés" szabálysértési tényállás alapján sor kerülhet-e tömeges bírságolásra a rendezvényen megjelentek körében. Ha valóban megvan a szándék a szabálysértési eljárások lefolytatására, akkor azokra - tömegesen - nyilvánvalóan csak az arcfelismerés technológia alkalmazásával kerülhet sor. (Az arcfelismerés gyülekezési jog korlátozásával kapcsolatos alkalmazásáról korábban itt és itt írtam.) Felmerül tehát a kérdés, sor kerülhet-e jogszerűen - a szombati rendezvényen készült felvételek alapján - a résztvevők utólagos arcfelismeréses azonosítására és ez alapján a szabálysértés elkövetésének megállapítására, pénzbírság kiszabására.
1. A rendezvényen résztvevők szabálysértést követhettek-e el egyáltalán?
A szabálysértési törvény - 2025. április 15. óta hatályos módosítása alapján -
aki [...] a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 13/A. § (1) bekezdése szerint tilos gyűlést a gyülekezési jogról szóló törvény kijátszásával a gyűlés szervezőjeként vagy vezetőjeként szervez, megtart, valamint aki az ilyen gyűlésen felhívás alapján megjelenik és – a rendőrségnek a gyűlés helyszínen megtett, a gyűlés tilalmazott jellegéről való kifejezett tájékoztatása ellenére – azon részt vesz [...] szabálysértést követ el. (189. § (1) bekezdés, kiemelés tőlem)
A szabálysértési törvény fenti rendelkezése alapján kérdéses lehet tehát, hogy
- tilos gyűlésre került-e egyáltalán sor, (A Fővárosi Önkormányzat jogértelmezése szerint nem, hiszen véleményük szerint, nem a gyülekezési jog hatálya alá tartozó gyűlést, hanem önkormányzati rendezvényt tartottak. E körben az alapvető jogok biztosának állásfoglalására is hivatkoztak.* A rendőrség ugyanakkor tilos gyűlésként kezelte a rendezvényt. A rendezvény jogi megítélése kapcsán felmerült különböző álláspontok kapcsán lásd a Lakmusz összefoglalóját.)
* Az állampolgári jogok biztosa, a Gyülekezési jogi projekt kapcsán 2009-ben közzétett dokumentumban az alábbiakat rögzíti:
"Előkérdésként a biztos azt tisztázta, hogy az állami, önkormányzati rendezvények (így például állami ünnepségek, megemlékezések) minősülhetnek-e gyülekezésnek. Az elvi kiindulópont ebben az esetben az, hogy az állam és – e minőségükben – az önkormányzatok alkotmányos alapjog alanyai nem lehetnek. Az alapjogi védelemnek ugyanis az állammal szemben van értelme, az alapjogok célja, hogy az egyén jogait garantálja az állammal szemben. Ennek megfelelően az állam, vagy az állam képviseletében eljáró személy a gyülekezési jog alanya sem lehet, állam vagy önkormányzat nevében nem lehet gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényt szervezni.
A hatályos jog alapján ezek az állami, önkormányzati ünnepségek – jellegüket tekintve – minősülhetnek kulturális rendezvénynek (jellemzően ugyanis a kultúrával kapcsolatos programok vannak többségben), így formailag sem tartoznak a Gytv. hatálya alá. Előfordulhat ugyanakkor, hogy ilyen rendezvényen politikai beszédek hangzanak el, ennek nyomán pedig a hallgatóság egy része – egyénileg vagy közösen – tetszésének vagy éppen ellenszenvének ad hangot (taps, fütyülés, bekiabálások). Dacára azonban annak, hogy az elhangzottaknak van-e, lesz-e (politikai) kommunikációs jogi jellege, állami rendezvény sem előzetesen, sem utólagosan nem válhat „gyülekezéssé”, a jelenlévők pedig nem minősülhetnek „gyülekezés” résztvevőinek, ennek megfelelően a rendezvény – értelemszerűen – nem is oszlatható fel." (6.1.3. A Gytv. hatálya alá nem tartozó rendezvények kérdése, 53. o., kiemelés tőlem)
(Hasonlóan foglalt állást az alapvető jogok biztosa, a 2009. március 15-i rendőrségi intézkedésekről kiadott állásfoglalásában.)
- a részvétel "a rendőrségnek a gyűlés helyszínen megtett, a gyűlés tilalmazott jellegéről való kifejezett tájékoztatása ellenére" történt-e. (A rendőrség ugyan előzetesen és azóta is több alkalommal kommunikálta, hogy "tilos gyűlésnek" tekinti a Pride-ot, de - az elérhető információk szerint - a résztvevőknek szóló, a gyűlés helyszínén megtett, kifejezett felszólításra, illetve oszlatásra nem került sor. Az Ügyvédkör elnökének véleménye szerint, az oszlatás elmaradása miatt a bírságolásra nem kerülhet sor, ugyanakkor a TASZ jogászának álláspontja ettől némileg eltér, arra hivatkozva, hogy a szabálysértési törvény a tilos gyűlésen való részvételt önmagában szabálysértésnek minősíti.)
A fentiekből is látszik, hogy a jogi helyzet egyáltalán nem egyértelmű a rendezvény kapcsán. Két ellentétes, jogszabályokkal alátámasztott értelmezés áll egymással szemben, ráadásul a rendőrség a rendezvény helyszínén nem tett intézkedést annak érdekében, hogy a résztvevők figyelmét a helyszínen, kifejezetten felhívja arra, hogy tiltott gyűlésen vesznek részt (pedig ezt a kötelezettséget a szabálysértési törvény kifejezetten tartalmazza).
Fontos felidézni az Alkotmánybíróság gyakorlatát is, amely többek között kimondta, hogy
"Az Alkotmánybíróság a jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményét több határozatában értelmezte a büntetőjogi normák vizsgálatával összefüggésben, és a szigorúan vett büntetőjogi normákon túli, büntetőjogias természetű szankciók esetében is irányadónak minősítette. Az Alkotmánybíróság egy szabálysértési tárgyú kormányrendelet alkotmányossági vizsgálata kapcsán is megerősítette azt a gyakorlatát, miszerint: „[a] büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartás leíró diszpozícióinak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényi akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követi el a büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről. Vizsgálni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét nem túl szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e. [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 176.; továbbá: 2/1994. (I. 14.) AB határozat, ABH 1994, 41, 55.; 58/1997. (XI. 5.) AB határozat, ABH 1997, 348, 352.; 12/1999. (V. 21.) AB határozat, ABH 1999, 106, 112.; 18/2000. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2000, 117, 130–131.] 73/2006. (XII. 15.) AB határozat (ABH 2006, 987, 989.)" (lásd 14/2024. (VII. 8.) AB határozat, (78) pont, kiemelés tőlem)
Nyomós érvek hozhatók fel amellett, hogy a kifejezetten a gyülekezési törvény 13/A. § (1) bekezdése szerint tilos gyűlés szankcionálására bevezetett szabálysértés tényállása alapján nem szankcionálható az a résztvevő, akit a rendezvény helyszínén nem kapta meg a rendőrségtől a "gyűlés tilalmazott jellegéről való kifejezett tájékoztatást". A tájékoztatás megtörténtét a rendőrségnek kellene bizonyítania.
2. Mikor alkalmazható az arcfelismerés szabálysértések kapcsán?
A szabálysértési törvény - szintén 2025. április 15-től hatályos - rendelkezése szerint:
Szabálysértés elkövetésével gyanúsítható személy személyazonosságának megállapítása érdekében, ha az elkövető ismeretlen, a bíróság, a szabálysértési hatóság, az előkészítő eljárást lefolytató szerv az arcképelemzési nyilvántartásról és az arcképelemző rendszerről szóló törvényben meghatározottak szerint az arcképelemző tevékenységet végző szerv arcképelemző tevékenységét veheti igénybe. (56.§ (5) bekezdés)
Az arcképelemzésre vonatkozó törvény (2015. évi CLXXXVIII. törvény az arcképelemzési nyilvántartásról és az arcképelemző rendszerről) szerint az arckép profil nyilvántartás vezetésének a célja - többek között - "a szabálysértések megelőzése, megakadályozása, felderítése és a cselekmény megszakítása, valamint az elkövetők felelősségre vonása." (Lásd 3.§ (3) bek. w) pont.)
Főszabály szerint tehát szabálysértések kapcsán alkalmazható lehet az arcfelismerés az ismeretlen elkövető azonosítására. (Arról, hogy az arcfelismerő technológia szabálysértésekkel kapcsolatos alkalmazása mennyiben tekinthető szükséges és arányos intézkedésnek, itt írtam részletesebben. Röviden: semennyire.) Bár jelen esetben szabálysértés megelőzésére, megszakítására már nyílvánvalóan nem kerülhet sor, de a felderítés és felelősségre vonás elvileg alapot adhat az arcfelismerés alkalmazására. Ugyanakkor, ha a fenti 1. pontban leírtak alapján kétséges, hogy egyáltalán a szabálysértés megvalósulhatott-e, erősen vitatható, hogy egy invazív, biometrikus adatkezeléssel járó eszközt vessenek be ismeretlen személyek utólagos azonosítására.
Felmerülhet, hogy az azonosítás nem utólag, hanem "valós időben" történhetett, mivel a rendezvény helyszínén fotóztak olyan rendőrségi kamerákat, amelyekkel ez technikailag akár megvalósítható lehet. A "valós idejű" arcfelismerés esetleges alkalmazása - ahogy erről korábban írtam - az EU MI Rendelete alapján tiltott MI-gyakorlatnak minősül (bizonyos kivételekkel), így az esetleges szabálysértések tekintetében történő alkalmazás jogszerűtlennek minősül. Egyelőre azonban nem merül fel olyan információ, amely a "valós idejű" azonosítás megtörténtéről szólna.
3. A szombati Pride kapcsán utólag jogszerűen alkalmazható az arcfelismeréses azonosítás?
A fentiekre tekintettel önmagában az is vitatható lehet, hogy szabálysértés elkövetése felmerülhetett-e a résztvevők által, hiszen őket nem tájékoztatták arról a helyszínen, hogy tilos gyűlésen vehettek részt. Ennek megfelelően a résztvevőkkel szemben esetlegesen alkalmazásra kerülő arcfelismerés jogszerűsége és az ezzel kapcsolatos adatkezelés is megkérdőjelezhető lehet. Abban az esetben tehát, ha a rendőrség nem tudja bizonyítani, hogy a résztvevőket egyértelműen tájékoztatta a helyszínen a tilos gyűlésen való részvételről és felszólította őket a távozásra (pl. hangosbemondó útján), akkor a további eljárási cselekmények kapcsán is vitatható, hogy azok jogszerűen kerülnek-e elvégzésre. (Ebből a szempontból akár az is felvethető, hogy menet közben az útvonal is változott, így vajon egyértelműen igazolható-e, hogy ki vett részt a meneten és ki volt "véletlenül" ott....)
4. Milyen felvételek használhatók fel és meddig?
Az azonosításhoz elméletileg a rendőrség által készített felvételek használhatók fel. Legalábbis az arcképelemzésre vonatkozó törvény szerint a rendőrség jogosult a szabálysértések kapcsán "az általa rögzített arcképmás felhasználásával" az elkövető "személyazonosságának megállapítása, valamint ellenőrzése érdekében az arcképelemző rendszer általi automatizált összehasonlítást igénybe venni."
Főszabály szerint a rendőrség által közterületen elhelyezett kamerák esetében, amelyekre közbiztonsági, bűnmegelőzési, illetve bűnüldözési célból van szükség, a kamerák által készített felvételek megőrzésére a rögzítést követő 30 napig van lehetőség, ezt követően a felvételeket törölni kell. Ez a határidő 30 nappal meghosszabbítható, de ha ezen időtartamon belül nem indul olyan szabálysértési vagy büntetőeljárás, amelyben a felvételek felhasználhatók, az adatokat haladéktalanul törölni kell (lásd rendőrségi törvény, 42. §). (A közterület-felügyelet által kihelyezett kamerák felvételei is 30 napig állnak rendelkezésre. Lásd a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvényt, 7. §. Kérdés, hogy az ezekkel készült felvételek az arcfelismeréses azonosításhoz felhasználhatóak-e az arcképelemzésre vonatkozó törvény fent hivatkozott rendelkezései alapján.)
A részletszabályok kapcsán lásd a képfelvétel, a hangfelvétel, valamint a kép- és hangfelvétel készítés egyes szabályairól szóló 15/2022. (IV. 7.) ORFK utasítást, amely szerint azon felvételeket, amelyek megőrzésére - többek között - szabálysértési eljárás lefolytatása érdekében nincs szükség, és az adatkezelő szerv nem gondoskodott az adatkezelés határidejének 30 nappal történő meghosszabbításáról, 30 nap elteltével dokumentált módon kell törölni. (Lásd utasítás 32. pont.)
5. Mit lehet tenni, ha valaki az arcfelismerésen alapuló azonosítás alapján kap szabálysértési bírságot?
A fentiek alapján is látható, hogy a szabálysértési eljárások megindítása, az arcfelismerő technológia alkalmazása és az ez alapján történő esetleges bírságolás számos szempontból vitatható lehet. (További, az arcfelismerő technológia jogszerű alkalmazhatóságával kapcsolatos szempontok olvashatók ebben a korábbi bejegyzésben.) Abban az esetben, ha valakivel szemben alkalmazásra kerül ez az eszköz, akkor mindenképpen érdemes lehet a bírságot megállapító határozattal szemben jogorvoslattal élni és a szabálysértés elkövetésével kapcsolatos esetleges kifogásokon túl, az arcfelismerő technológia alkalmazásával kapcsolatos általános és a konkrét esetre vonatkozó aggályokra is kitérni.
