Hosszas előkészületek után elérkeztünk a GDPR fémjelezte, új adatvédelmi korszakba. A bűvös május 25-i napot megelőzően tetőfokára hágott a hangulat és mindenki vérmérsékletének megfelelően rágta a körmeit vagy éppen kínjában nevetett a kialakult adatvédelmi pánikon. (Új műfaj is született, megjelentek az "adatvédelmi viccek", sőt aki zenében is az adatvédelmet keresi, egyes szolgáltatóknál, GDPR playlisttel is találkozhatott. Lehet, hogy a magyar költők adatvédelmi antológiáját is össze lehetne állítani, benne Petőfitől a "Minek nevezzelek?" és Karinthytól a "Nem mondhatom el senkinek" c. versekkel.)
Max Schrems adatvédelmi aktivista (aki pár éve az EU és az USA közötti adattovábbításokat lehetővé tevő Safe Harbor mechanizmust is megbuktatta) sem vesztegette az időt és már május 25-én panaszt nyújtott be az internetes óriások (Google és Facebook) ellen.
Közben Magyarországon is benyújtásra került az Országgyűléshez a törvénytervezet, amely alapján a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) kerülne kijelölésre a GDPR alapján eljáró hatóságként, valamint a tervezet deklarálja, hogy első jogsértés esetén inkább a figyelmeztetés eszközével kellene élnie a hatóságnak. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a NAIH nem bírságolhat már első alkalommal is, hiszen ezt nem zárja és nem is zárhatja ki a jogszabály, de egy erős jelzést küld az elvárásokról.)